[2020. november]

---

MÁSODIK VÁLTOZAT

Ó, sors hangjai ti, vándor útjai ti!
Mert az égen
zeng, mint a rigódal,
biztos kedve az Isten léte,
a vihar deritette fellegeknek.
S kiáltások, mint kitekintés,
a halhatatlanságba s hősök;
sok az emlék.
S mikor a Föld, pusztulásból, szentek megkísértéseiből,
nagy törvényekre fordul,
az egységet, a gyöngédséget, a teljes
eget feltündökölve ének-
felhők éneklik. Mert örökké
él a természet. De ha a kötetlen
túlságosan áhítja a halált,
elszunnyad az égi s az isteni hűség,
az értelem hiányzik.
De mint
a menyegzői tánc,
csekélyben is lehet
nagy a kezdet.
De köznap is csodásan
van köntös az Istenen.
Az ismeret elől elrejti az arcát,
s a levegőt művészettel takarja.
És levegő takarja és idő
a rémítőt, ha valaki
imákkal túlontúl imádja, vagy
a lélek.