[2022. március]

A kisdedet az első hóra hozták;
egér-szeme, a habzsoló kis érzék
ámuldozik, mi ez a nagy fehérség,
melyet a szürkeség helyébe most lát.

Bundácskájában pípesen tipeg,
a dada ujját kis markába fogja,
aztán lehajlik, hóba nyúl, s nyafogva
egy szót szeretne mondani: HIDEG!

– Majd, amikor a kétezrediket
írják, és én már rég-rég nem leszek,
Te, kis toporgó, tejfogas gyerek,
mint roskadtínu, vaksi és süket
vénség érzed, hogy közel a halálod.
Gyors képeket látsz, tűnő arcokat,
szüleidét, ezt a fehér utat –
s látsz engem is talán, így, ahogy állok.

1932