[2020. november]

---

„Eine Tür war zugefallen, es war die Tür
links vorn, die gleich in die Halle führte, –
jemand hatte sie zufallen lassen oder gar hinter
sich ins Schloß geworfen,
und das war ein Geräusch,
das Hans Castorp auf den Tod nicht leiden konnte,
das er von jeher gehaßt hatte.“
(Thomas Mann: Der Zauberberg)

Nyomában a fájdalom édes illatfelhője
és zubogó endorfin-ár érkezett, kéz a kézben.
Betört a szövetbe, és nyitva hagyta maga
mögött az idegi kaput.
Eltorlaszolt minden folyosót és kijáratot,
illetve mintha inkább az én folyosóim és kijárataim
álltak volna mohón a feléjük robogó ingerek elébe.
Fellázadt ellenem saját védelmi rendszerem.
Önálló életre kelt, a detektorokat kikapcsolta,
kibiztosította a riasztóberendezést,
alkalmassá tette a gyanútlan testet a
hatalomátvételhez.
A puccshoz.
Mint az ütőérben felolvadó jégcsap,
olyan a nyitva hagyott idegi kapu:
a tökéletes patológia tünetmentes.
Mostantól fogva gyógyíthatatlan vagyok,
egy ujjal se nyúljanak hozzám.