[Látó, 2009. június]

„A végtelenben egy kicsi helyet”
(A jó élet)
„nem jó: a nem, nem: az igen”
(A rossz élet)

Vad bogyókat
rágni – mérget;
rőt az álom,
rőt a lélek
őszi kór.

Nyomorító,
gyilkos évek –
foszlik nadrág,
bőröd, térded
vértelen.

Alászállni
más időkbe,
félni, várni,
bukni földre,
föld alá.

Elkoptatott
hosszú pillák,
fenyők tűje,
árnya hull rád,
hogy ne légy

pőre percnél,
üres (v)ágynál,
kósza köddel
bepólyáltnál
csupaszabb.

Sáraranyból
por vagy kincs lesz?
Nincs több titkod;

hit meg hitves
kifakult.

Halhatatlan
arcra gipszet
önt (ne tudják:
mennyi kínt fed)
az idő.

Maszk mögötti
léted áldott,
tiszta, bölcs volt?
dölyfös, álnok? –
(Meglehet:

a zárt szemhéj
s viaszráncok
mögött föl nem
tárt világok
rejlenek.)

2008. október 29.