Ha sajogni kezd a kert hiánya S a néhány bölcsé, ki kertem járja – Akik még hívnak, vonzanak –: Szirmot lehel a madármályva, Illatot rózsa és a zsálya, S árnyak friss ágat oltanak.
Az élet titka messze még. Érvénytelen a keltezés: Született, élt, és elvonult… Hogy utána mégis, mi marad? Méltósággal fent halad – Örök titok az érkezés.
Ha sajogni kezd a kert, a zsongás, Illanó ködbe fagy az omlás, A kerten a hajnal átsuhan: Bölcsek, akik még óvnak, intnek, Héroszai a bentnek, kintnek – Énünk sötétje elzuhan…
