[2021. február]

---

Az íróasztalomat rendbe rakom, mi haszontalan, eldobom.
A számítógépemről kitörlöm a fölösleges dokumentumokat.
A polcon megigazítom a nemrég olvasott könyveket.
Az ablakot becsukom, a széket szabályosan betolom.
Kezemet pillanatig a kilincsen felejtem, de nem nézek vissza.
Ha jól meggondolom, már nem emlékeztet semmi rám.
A kávé illatát nem érzem, a megjegyzéseket nem hallom meg.
Magam mögött hagyom Isten árváit, a széptevő szörnyetegeket.
Szelíd vagyok és irgalmas, nem vagyok szelíd, sem irgalmas.
Szavak helyett inkább a csendet, csend után a felejtést.
A küszöbön átlépek, a bejárati ajtót becsapja utánam a szél.