álmomban néztük a halakat
nagyon kék volt a folyó fénylett a hajad
(szerencsét hoz mondják az öregek)
dobáltuk bele a forró köveket
s hallottuk hogy szívük dobban
aztán hallgattunk nagyon hosszan
emlékszem bőrödhöz értem
azóta ujjbegyem kérdem
miféle titkok közt lapozott
sima volt minden fényes lakkozott
minthogyha teljesen készen
a többire nem emlékszem
csak feküdtünk ott meztelen
azóta stigma vagy testemen
bőrömhöz értél s maradt mára
ez a vers s a halak alma