[Látó, 2010. október]

már születésem óta
bolyong bennem egy hajó
az éjbe burkolózva
vacogó egek alatt

holdbóját ringat a víz
bujdosik menekül jaj
miféle partok felé
ithakám nincs párizsom

floridám se velencém
a kapitány már szétnyűtte
szíve lantját hallgat a

semmit bámuló dermedt
legénység mind arra vár
valaki elkiáltsa: föld