az emberélet útjának felén túl azt mondja ez a ferences szerzetes ideje nevet adni a hajóknak mikor feltűnnek szállingózni kezdenek távoli kikötőkből úsznak a nagy folyón elöl az összetákolt tutajok a sodródó dongahajók nyomukban a konvojokban érkező százféle evezős kerekhajók gályák s a vitorlások egy-kétárbócosak a legszebbek a kétárbócosak a gőzhajók a vontatók s a motorosok végül
ideje kiülni a partra nézni zöld utat adni valamennyinek és új nevet nem szállni be királyi fénnyel holott – Her Majesty’s Ship – jogos tulajdonod mind igazi nevet HMS Hiúság Önzés HMS Közöny Gyűlölet nézni utánuk hosszan szépen tűnnek el
