[2018. október]

---

1.
mondjon bárki bármit azért volt némi
csalódás abban hogy a folyóparton testek
vagyunk olyan tehetetlenül ahogy robog
velünk a bolygó a sötétbe ez a parányi
kozmikum még ha jutott is közben lüktető
hús is amelyről kövér szúnyogok röppennek
nehezen kisebb de ugyanolyan szilárd sötétbe
mondjon bárki bármit abban is volt valami hogy
minden mondatunk súlyos volt és fölösleges mint egy
öngyilkosság után két héttel megtalált
búcsúlevél vagy csak cetli ami előkerül a
hűtő alól két sör mosogatószer macskakaja
valami zöldség valami gyümölcs.

2.
az abszolút igazság hiányán sírnak
mi min tudunk na min ez olyan mint
beleőrülni egy nagy állatszembe
súrlódásmentes zuhanás a pupillába
a sírás ami maga a sírás autenticitása
az érzés hogy kirohad a kérdések magja a
szikes agyban
ennyi van ennyi hát a szemredőny mögött
épp hasad a személyiség ki tudja hány egyenlőtlen részre
csak a gyökérnél egy még a
világ pókhálójából szabadul
innen minden más az apró
vérfolt a lepedőn a lemetszett előbőr
a sírás autenticitása ismét mielőtt
felöltjük örökölt halotti maszkjaink
és bemegyünk velük a közértbe.

3.
Az alsó szint vécéjében a csöves nő
vécé cécécécé
a sárkány lefejezésével bíbelődik
letejezésével ha jobb ez így
ott masztizik ezért jött
a nyilvánosságot szégyellendő
hogy átsóhajtson a csövek bugyrain
a tartály megtelésének zúgásán is át
hallom itt kint a hörgést
ahogy a lángok befogják a torkot
a parazsat nyeltek fulladása az
a nyüszítő állat mintha még
lenne mit találni bent könyékig
vagy mintha a gesztuson kívül
még lenne kéj
ez a szabadság persze leülni a közvécé
ülőkéjére elengedni mindent és
mélyen magadban keresni valamit.