[2017. november]

---

NINCS MÁR POHÁR az asztalon,
leszedte a depresszió,
aki lány, a tiéd, nézz rá:
a villán hajnali falat,
szalonna a napsütésben.
Mi lesz veled, szajkó rikolt
erdőszélen. A vers vége
beléd szeret, hova mész, te
falun túli. Van-e mégse,
van-e örvendek, mégis,
ahol földig ér az ég is.

ANNYI SZÉP szöveg-élet van,
megrettenve lépnék hátra:
angyal törli belém szárnyát
mozdulatlan szeretettel.

A VÉGTELENBE nyúló terasz
fakult napernyője alatt ülsz.
Kristálypoharadban alkonyi,
mindig megnevezhetetlen.
A nap rég lement. Melege hol
váratlan ajándék a falban,
hol sóvárgás valamiért – ő
hallgat, mióta testét tegnap,
mikor? Bebalzsamozták. Te
tudsz valami rémisztően jó
kifejezést arra, ami nincs.