Egész életünkben háttal ülünk neked. Eszünk, iszunk, szeretkezünk, gyermeket nevelünk, végigcsinálunk mindent, hogy aztán életnek nevezhessük. A te szemedet viszont nem látjuk, nem ismerhetjük hallatlan fejed, nem beszélgethetünk el veled az időjárásról vagy a paradicsom áráról, vagy éppen a bűnről. Csak ülünk háttal, és a lépteidet halljuk, de még az sem biztos, hogy a te lépteid. Akárhogy is, ez jutott nekünk.
