Néha hallod őket vitázni róla:
az igazságról – amiről, azt hittem, én beszélek.
Mi lehetett az, amit mondtam?
Többé-kevésbé olyan, mint más férfi és nő
és aztán nem lenni egyáltalán – ez olyan,

mint az a könyv, ami egyszerre gyönyörű és gusztustalan.
Mert most nem tudjuk megtenni. Ugyanakkor ez az űr,
köztem és mondandóm között
ösztönző. Frissesség érződik a levegőben;
az Ötödik Sugárúti tömeg
alkalomszerű, és az elkövetkezendő napok
még kialakulatlanok, láthatatlanok.

Többé-kevésbé szétzilálni
valakinek kedvességét, észrevéve
mások arckifejezését, ugye,
ez a nyerő. Mindez a jelen
kifejezésmódja, és tudod, hogyan tartjuk egyik szemünket

a jelenen. Egy gyorshajtó hajón távoztam.