itt ücsörög és mesélget közben világrészek népek igék látomások sorjáznak a szájából visszabámul a múltba világtalan hogy a szeme ne zavarja őt a látásban egy történetet mesél ám az valójában önmagát mondja az ő szájával mozdul az ujja és havazni kezd megfordítja tenyerét és fúj a szél mindenféle dolgot álmot és jóslatot helyez el a térben magához inti a pincérnőt belekóstol a sör fellegeibe azután újból mesélni kezd háborúkról és halálról az elesett harcosok sírján sarjadó fűről itt ücsörög állát tenyerébe támasztva és véres eseményeket mítoszokat eposzokat sorol
