Törvényen kívüli királyságom kapuját

hazugságokkal őrzöm: dolgokkal, amelyekkel

magamat, dolgokkal, amelyekkel másokat

áltatok és teszek hűbéresemmé. 

Törvényen kívül királyságom

alapköve gégém és szájpadlásom,

helyek, ahol szeretnék, mégis

képtelen vagyok önmagam lenni. 

A törvényen kívüli királyság 

első és második szabályát

(hogy nem és nem

nevezem nevén, ismerem el,

hajtok fejet létezése előtt)

elrontotta a pszichoterápia, 

az önismeret, mert azóta

nehezebb marcona őreim

szemébe nézni, kikkel egy 

testen és egy arcon oszto-

zunk: akik, mióta próbálom

kiolvasni városomban az 

utcaneveket, nem csinálnak

úgy, mintha ott sem volnék.

Hangosan köszönnek rám, 

kérdezik, mi járatban, 

kérdezik, ki mellettem az a

férfi, az a nő, mi az az emlék,

amit képtelen elengedni

nyirkos kislánykezem.

Én én megsüketülök, úgy harsogom

őszinte válaszom: fogalmam sincs, 

bocsássatok meg nekem.