[2021. február]

---

Jó lett volna tudni, mi vár rám,
mi vár rám ott, ahová mosolykövekkel,
mint utóbb kiderült, kőmosolyokkal
volt szegélyezve az ingoványos út,
és jó lett volna előre benézni, mi van,
feltárni, kik hallgatnak a színfalak mögött,
miféle szándék, akarat játszik kiszámolósdit,
és jó lett volna, milyen jót tett volna
meglátni a rejtegetett csontvázat annál,
kitől vigasznak tűnt minden mozdulat,
a szó, hogy szép, hogy álom, hogy jövő.
Maradt az éjszakai ébrenlét, palack bor,
maradtak a bódult nappalok, a csend,
maradt a vád és az önvád, a teve a tű fokán,
a remény, hogy nem számít senki rám,
hogy nem vár senki rám, sem itt, sem túl,
maradt a fölös, a mellékes, a resztli,
a teszek-veszek hűvös napokon és máskor,
maradt a pince, a kamra, a mosdó, az ágy,
és maradt, velem maradt a talán.