Antikolt bútorok s szentképek között Borzongom az óra kongatását. Fölém a Szárnyasló csillaga költözött: Hallgatom a messzi, fényes horkanását.
Mint akháj, a díszes pajzsot szegecselő: Fegyverem teszem a nyugalom elé. De álmom a zajban is menetelő, Mint görög falanx, ha Perzsia felé.
Idegen szobában titkok, reccsenések. Idézni próbálok valamit fejből. De álmaim árnyai tetten érnek. (Éjszaka van, mint hallható a versből.)
Aludjatok, perzsák, ógörögök, szentek. Szenderülj el, csalás, gyűlölet és gyilok. Isten nagy markában porladnak a tettek… Idegen szobában egyre gyűl a titok.
