Ötödik felvonás

Első szín
Jön a király, Leicester, Winchester püspöke és Trussel
Leicester Légy türelemmel, uram, ne siránkozz;
 Gondold: Killingworth vára udvarod,
 Hol kedvtelésből élsz egy darabig,
 Nem kényszer vagy szükség az, ami itt tart.
Edwárd Ha megvigasztalhatna a szelíd szó,
 Leicester, rég elmúlt volna bánatom,
 Mert szeretettel beszéltél velem.
 Közember bánata enyhül hamar,
 Királyoké nem. Erdő szarvasa,
 Hogyha megsebzik, gyógyfüvet keres;
 Ha királyi oroszlán húsa vérzik,
 Haragos mancsa jobban felszakítja,
 És nem törődve azzal, hogy a vérét
 Hitvány föld issza be, magasba száll.
 Így vagyok én is, kinek büszke lelkét
 Megtörné a becsvágyó Mortimer
 És az elfajzott, kétszínű királyné,
 Ki elfogatott és börtönbe zárt;
 Bensőmet rémes indulat feszíti,
 Szárnyat ad a harag és megvetés,
 Hogy felröpítsen a hetedik égig,
 S az isteneknél vádoljam be őket.
 De arra gondolok: király vagyok,
 Bosszút kell állnom hát azért, amit
 Mortimer s Izabella tett velem.
 De több a király, ha már nincs hatalma,
 Mint puszta árnyék a tűző napon?
 Koronát hordok, a nevem király,
 De nemesek uralkodnak fölöttem,
 Mortimer és a hűtlen Izabella,
 Ki becstelenül bemocskolja ágyam.
 Most gondok barlangjában van lakásom,
 Mindig velem a bú, hogy szívemet
 Fájdalmas panaszokkal töltse meg,
 Hadd vérezzék e gyötrő változáson.
 De mondd, le kell most tennem koronámat,
 S bitorló Mortimer legyen király?
Winchester Tévedsz, felség: az ország érdekében
 Edwárd hercegnek kérjük koronád.
Edwárd Nem: Mortimernek, nem Edwárd fejére;
 Ő csak bárány a farkasok között,
 Kik egykettő kioltják életét.
 De semhogy koronámat Mortimer
 Viselje, merő láng legyen belőle,
 Vagy mint Tisiphos kígyókoronája
 Fogja körül a gyűlölt homlokot;
 Így Anglia szőlőjét kár nem éri,
 És él Edwárd neve, bár ő halott.
Leicester Uram, mért húzod folyton az időt?
 Választ várnak: lemondsz a koronáról?
Edwárd Gondold el, mily nehéz elvesztenem
 Ok nélkül egy országot, koronát,
 S jogom a gőgös Mortimerre hagynom;
 Üdvömet roppant hegyként fekszi meg,
 És legmélyén hever megölve lelkem.
 De engednem kell, ha az ég akarja.
 Vedd koronámat – s életemet is:
 Nem lehet Angliában két király.
 De várj! Legyek mégis király ma estig,
 Gyönyörködjem a fényes koronában,
 Legyen utolsó öröme szememnek,
 Fejem végtisztessége, mely kijár,
 S mindkettő adja fel vágyott jogát.
 Te, égi Nap, ragyogj ott fenn örökké,
 Ne szálljon soha néma éj e földre;
 Megálljatok, természet, elemek,
 Ti, évszakok, helyben maradjatok,
 Legyen még Edwárd Anglia királya.
 De a szép napsugár gyorsan kihuny,
 És fel kell adnom vágyott koronámat.
 Tigristejen nőtt, kegyetlen bitangok,
 Mért áhítjátok a bukásomat,
 A koronám s ártatlan életem?
 Ni, szörnyek! Rajtam újra koronám.
 Nem félitek királyotok dühét?
 Boldogtalan Edwárd, ne képzelődj:
 Vágj bármily arcot, már nem hat reájuk,
 Új királyt készülnek választani;
 És lelkem megtelik keserüséggel,
 Halálra kínoz minden gondolat.
 E kínok közt nincsen más vigaszom,
 Csak hogy a koronát fejemen érzem,
 Viselhessem hát még egy ideig.
Trussel Uram, a parlament válaszra vár;
 Mondd meg: hajlandó vagy lemondani?
 A király dühöng
Edwárd Nem, azért sem mondok le, amig élek!
 El innen, árulók, el Mortimerhez!
 Válasszatok és konspiráljatok,
 Vér legyen a pecsét az áruláson.
Winchester E válasszal térünk meg, áldjon ég.
Leicester Hívd vissza, és beszélj szépen velük,
 Jogát veszíti a herceg különben.
Edwárd Hívjad te, nekem nincs erőm beszélni.
Leicester Urak, a király kész lemondani.
Winchester Ha nem, hát tőle függ.
Edwárd Bárcsak úgy volna, ám vesztemre tör
 Ég s föld. Vegyétek, itt a koronám.
 De én adjam? Nem, ártatlan kezem
 Soha ilyen rút bűnt el nem követhet.
 Ki leginkább kívánja véremet,
 És azt, hogy királygyilkosnak nevezzék,
 Az vegye. Meghatódtok? Szántok engem?
 Jöjjön a hajthatatlan Mortimer
 És Izabella, akinek acélos
 Szeméből nem könny, inkább szikra pattan.
 De álljatok meg! Mintsem lássam őket,
 Nesztek, vigyétek! Most, egek ura,
 Taníts elvetni ezt a hiu pompát,
 És égi trónon adj örök helyet.
 Halál, jöjj s zárd le szemem ujjaiddal,
 Vagy élve hadd feledjem önmagam!
Winchester Uram…
Edwárd Ne mondj uradnak,
 El innen, menj előlem! Nem, bocsáss meg.
 A bánat megzavarja az eszem.
 Ne gyámolítsa fiam Mortimer:
 Ölelésénél biztosabb a tigris
 Karma is. Ezt vigyétek asszonyomhoz,
 Könnyem áztatta, sóhaj száritotta.
 Ha ez a látvány sem indítja meg,
 Hozzátok vissza, s véremben fürödjék!
 Fiam üdvözlöm, jobb uralkodó
 Legyen, mint én. De volt valaha is
 Más vétkem, mint a túlzott irgalom?
Trussel Mi most alázattal elbúcsuzunk.
 Püspök és Trussel el
Edwárd Ég veletek. Tudom, következő
 Hírük halálom; ám áldott, ha jön:
 A nyomorultnak a halál öröm.
 Jön Berkeley
Leicester Újabb küldött. Milyen hírt hoz vajon?
Edwárd Amilyent én várok. Jöjj, Berkeley, jöjj,
 Mondd meztelen mellemnek, mit üzennek.
Berkeley Ne hidd, hogy akit nemes anya szült,
 Ily aljas gondolatot rejt szivében.
 Hogy ellenségétől megszabadítsa
 S szolgálja urát, Berkeley halni kész.
Leicester (levelet olvas) Uram, a királyné tanácsa azt
 Rendeli, hogy tisztem feladjam.
Edwárd S ki lesz az őröm? Te leszel, uram?
Berkeley Én, kegyes, jó uram, így rendelik.
Edwárd (elveszi a levelet) Így Mortimer, ez itt az ő neve!
 Eltépem, ő a szívem tépte szét;
 E kis bosszútól könnyebb lesz a lelkem.
 Úgy tépjék szét a testét, ahogy én ezt,
 Hallgass meg, halhatatlan Juppiter!
Berkeley Felséged most velem jön Berkeley-ba.
Edwárd Ahová mondod, nekem egyre megy:
 Egyformán jó lesz bárhol temetőnek.
Leicester Kedvezz neki, uram, ahogy lehet.
Berkeley A lelkem rajta, hogy’ bánok vele.
Edwárd Ellenségem megszánta itt a sorsom,
 Ez az oka, hogy elcipelnek innen.
Berkeley Felséged kegyetlennek véli Berkeley-t?
Edwárd Ezt nem tudom, csak annyit: a halál
 Bevégez mindent, s csak egyszer halok meg.
 Leicester, ég áldjon.
Leicester Még nem, uram, én is veled megyek.

2. szín
Jön Mortimer és Izabella királyné
Mortimer Szép Izabella, vágyunk teljesült,
 Rátarti megrontói a habókos
 Királynak megfizettek vérpadon,
 És fogságban van a király maga.
 Rám hallgass, és uralkodunk e földön.
 Percig se engedj gyáva félelemnek,
 Mert fülön fogtuk a sunyi csikaszt,
 Mely nekünk ugrik, ha kiszabadul,
 S megmarja azokat, kik belemartak.
 Gondold meg hát, madame, legfontosabb most,
 Hogy a fiadból sürgősen királyt
 Csináljunk, s én legyek protektora;
 Mert mindenből sokkal nagyobb a hasznunk,
 Ha egy király fémjelzi a nevével.
Izabella Az életem vagy, édes Mortimer,
 Érezned kell, hogy mennyire szeretlek,
 Ezért, ha nem érinti fiamat,
 Kit többre tartok, mint szemem világát,
 Az apja ellen tégy, amit akarsz,
 Én aláírok mindent szívesen.
Mortimer Trónfosztásának hírét halljam egyszer,
 Aztán elbánok vele egymagam.
 Jön egy Futár [majd Winchester püspöke a koronával]
 Levél? Honnan?
Futár Killingworth-ből, uram.
Izabella Hogy van uram, a király?
Futár Egészséges, csak gondterhelt nagyon.
Izabella Ó, bár enyhíthetném a bánatát!
 Köszönöm, jó Winchester. – Elmehetsz. Futár el
Winchester A király önként lemondott a trónról.
Izabella Örömhír! Küldjetek a hercegért!
Winchester Aztán, még mielőtt a levelet
 Lepecsételte, megjött Berkeley lord,
 Úgy, hogy Killingworth-ből már távozott;
 Azt hallottuk, Edmund szervezkedik, hogy
 Kiszabadítsa bátyját, épp csak ennyit.
 Ez a lord Berkeley éppoly lágy szivű,
 Mint Leicester volt tisztében őelőtte.
Izabella Akkor legyen valaki más az őre.
Mortimer Most menjetek. – Ez itt a kis pecsét.
 Ki van itt? Hívjad Gurney-t s Matrevist.
 Hogy nehéz fejű Edmundot kijátsszuk,
 Le kell váltani Berkeley-t, a királyt
 Elvinni, ám hogy hol lesz, csak mi tudjuk.
Izabella De, Mortimer, mindaddig, amig ő él,
 Biztonságban leszünk mi és fiam?
Mortimer Szólj, haljon meg, végezzenek vele?
Izabella Csakhogy a kezem benne ne legyen.
 Jön Matrevis és Gurney
Mortimer Elég! Matrevis, írj lord Berkeley-nak
 Levelet a nevünkben: adja át
 Edwárd királyt neked és Guerney-nek;
 Ha elkészülsz, aláírjuk nevünket.
Matrevis Meglesz, uram.
Mortimer Gurney!
Gurney Uram!
Mortimer Szeretnéd többre vinni általam,
 Ki Fortuna kerekét forgatom:
 Kesergesd minden módon a királyt,
 Jó szót s tekintetet tőled ne kapjon.
Gurney Bízhatsz bennem, uram.
Mortimer Még valami: mivel úgy halljuk, Edmund
 Azon igyekszik, hogy kiszabadítsa,
 Vidd egyik helyről a másikra éjjel,
 Míg Killingworthbe kerül vissza végül,
 És Killingworth után Berkeley-ba újra.
 Az úton legyetek hozzá gorombák,
 Hogy ez is keserítse, vigaszul
 Ne szolgálhasson semmi. Hogyha sír,
 Komisz szó még növelje bánatát.
Matrevis Ne félj, uram, úgy lesz, ahogy kívánod.
Mortimer No, rajta! Indulhattok is oda.

Izabella Uramnak szól a levél, a királynak?
 Adjátok át neki üdvözletem,
 És mondjátok, hogy hasztalan szeretném
 Enyhítni bánatát s kiszabadítni;
 Vigyétek ezt hű szerelmem jeléül.
Matrevis Igen, madame.
 Matrevis és Gurney el
 Jön beszélgetve Edwárd herceg és Kent grófja
Mortimer Jól megjátszottad! Csak így, szép királyné.
 Lám, Kent grófjával jön a kis királyfi.
Izabella Valamit sugdos a gyermek fülébe.
Mortimer Ha a hercegre befolyást szerezhet,
 Cselünk és haditervünk romba dől.
Izabella Tegyél úgy, mintha rendben volna minden.
Mortimer Kent mélyen tisztelt grófja, hogy vagy?
Kent Jó egészségben. S a felséges asszony?
Izabella Jól lehetnék, ha uram szabadulna.
Kent Úgy hallottam, hogy lemondott a trónról.
Izabella Annál fájdalmasabb.
Mortimer Számomra is.
Kent Hogy’ színészkednek!
Izabella Drága fiam, jöjj, szólnom kell veled.
Mortimer Nagybátyja s első vérrokona vagy,
 Kívánsz-e a hercegnek gyámja lenni?
Kent Nem. Ki legyen a gyámja, ha nem az,
 Ki életet adott neki: az anyja?
Edwárd herceg Ne erőltesd a koronát, anyám,
 Túl fiatal vagyok még, hogy viseljem.
Izabella De láthatod, apád is így akarja.
Edwárd herceg Lássam előbb, aztán elfogadom.
Kent Úgy, úgy, kedves öcsém.
Izabella Testvér, hiszen tudod, hogy lehetetlen?
Edwárd herceg Miért, meghalt?
Izabella Nem, Isten őrizz!
Kent Bár szívedből fakadna ez a szó!
Mortimer Ingatag Edmund, most ügyvédje lettél,
 Bár elfogását magad is okoztad?
Kent Egy okkal több, hogy a sorsán javítsak.
Mortimer Azt mondom, nem jó, hogy ily hamis ember
 Lebzseljen folyton egy herceg körül.
 Uram, megcsalta ez királyi bátyját,
 Nem bízhatsz benne.
Edwárd herceg De bánja már, és bánkódik miatta.
Izabella Jöjj, fiam, e nemes lorddal s velem.
Edwárd herceg Veled igen, de soha Mortimerrel.
Mortimer Ej, ifjonc, így lenézed Mortimert?
 Ha nem tetszik, erővel viszlek el.
Edwárd herceg Segíts, Kent bátya, Mortimer letámad.
Izabella Nyughass, testvér, barátai vagyunk.
 Közelebb hozzá Izabella, mint Kent.
Kent Rám tartozik Edwárd, hagyd csak reám!
Izabella A fiam Edwárd, és velem marad.
Kent Megbántott és megbánja Mortimer.
 Most Killingworth várába sietek,
 S Edwárdot az ellenségtől kimentem,
 Hogy Mortimeren s rajtad bosszut álljunk.
 Mind el

3. szín
Jön Matrevis és Gurney a királlyal és katonákkal
Matrevis Ne vonakodj, barátaid vagyunk.
 Az ember rendelt sorsa nyomorúság.
 Jöjj, tétovázni veszélyes dolog.
Edwárd Hová menjen a boldogtalan Edwárd?
 Az átkos Mortimer nem hagy pihenni?
 Zaklatni kell, mint a füles bagolyt,
 Mely minden szárnyasnak utálatos?
 Mikor nyugszik meg lelkének dühe?
 Mikor lakik jól szíve már a vérrel?
 Ha jó ez is, tépd föl a mellem, és vidd
 A szívem Izabellának s neki,
 Hiszen leginkább erre törekednek.
Gurney Nem úgy, uram. Meghagyta a királyné,
 Hogy felséged biztos helyen legyen.
 Heveskedés növeli bánatod.
Edwárd A durvaság növeli nyomorom.
 De éltethet sokáig levegő,
 Melyben bűz fojtja el érzékeim?
 Tömlöcben tartják Anglia királyát,
 S táplálék híján éhen pusztulok.
 Szívettépő sírás az ételem,
 Szívem kamráját szinte szétrepeszti.
 Így él a vén Edwárd vigasztalan,
 És így hal meg, bár sajnálják sokan.
 Egy kis vizet, hogy hűtse szomjamat,
 És tisztítson meg az undok mocsoktól.
Matrevis Árokból mert víz: így kaptuk parancsba.
 No, ülj le, most borbélyaid leszünk.
Edwárd El, árulók! Elvágnátok a torkom,
 Vagy ebbe a szennyvízbe fojtanátok?
Gurney Csak megmosunk, s lenyessük a szakállad;
 Még rád ismernek másként, és kimentnek.
Matrevis Mit erőlködsz? Ne fáradj, hasztalan.
Edwárd Erőlködhet ökörszem is oroszlán
 Ellen, de hasztalan; én is hiába
 Próbálom zsarnok irgalmát kivívni.
 Megmossák szennyvízzel, és leborotválják a szakállát
 Ti fennvalók, kik tudjátok, szegény,
 Csüggedt lelkemre mennyi kín szakad még,
 Nézzétek, ez a két ripők gazember
 Mit tesz urával, az angol királlyal!
 Gaveston, most miattad bántanak;
 Miattam haltál meg a Spencerekkel,
 S ezer bántalmat eltűrnék ezért.
 A két Spencer, bárhol van szellemük,
 Hozzám vágyik; érettük meghalok.
Matrevis A szellemetek majd egymásra lel.
 No, indulás! De a fáklyákat oltsd el,
 Mert Killingworth-be sötétben megyünk.
 Jön Kent
Gurney Ez ki lehet?
Matrevis Őrizd a királyt, mert Kent grófja jön.
Edwárd Öcsém, segíts kiszabadulnom innen.
Matrevis Válaszd el tőle, lökd el a királyt!
Kent Csak egy szót hagyjatok szólnom vele!
Gurney Fogjátok el Kentet, megtámadott.
Kent Félre a karddal! Add ki a királyt!
Matrevis Add meg magad, Edmund, meghalsz különben.
Kent Latrok, miért durváskodtok velem?
Gurney Megkötni, és az udvarba vele!
Kent Nem itt az udvar? Itt van a király.
 Én őhozzá jöttem. Engedjetek!
Matrevis Ott az udvar, ahol lord Mortimer.
 Nagyságod is oda megy. Isten áldjon.
 Matrevis és Gurney el a királlyal

Kent Nyomorult ország az, ahol a főúr
 Tart udvart, s tömlöcben van a király!
Katona Mit várunk még? Az udvarhoz, gyerünk!
Kent Csak vigyetek, akár halálba is;
 Látom, bátyámon nem segíthetek.
 Mind el

4. szín
Jön Mortimer egyedül
Mortimer Vagy meghal a király, vagy Mortimernek
 Bealkonyult. A köznép szánja már.
 De aki Edwárd halálát okozza,
 Megfizet érte, ha a fia felnő,
 Furfangosan kell véghezvinni hát.
 Barátunk írta ezt, az ő halála
 Van benne, bárha menteni kivánja:
 „Edwardum occidere nolite timere, bonum est."
 Ne féljetek megölni, jó, ha meghal.
 De olvasd így, és mindjárt mást jelent:
 „Edwardum occidere nolite, timere bonum est,"
 Ne öljétek meg, jó lesz félnetek.
 Sehol nincs benne vessző, így vigyék el;
 Ha meghalt, s kiderül valamiképpen,
 Matrevisék maradjanak a pácban,
 Az én nyakamba ne varrhassa senki.
 Itt e szobában várja a futár,
 Hogy elvigye, és megtegye a többit.
 Nem tudja, hogy titkos jelt visz magával,
 S ha dolgát elvégezte, megölik.
 Jön Lightborn
 Nos, Lightborn, most is olyan eltökélt vagy?
Lightborn Mi más, uram? Még sokkal eltökéltebb.
Mortimer És kifundáltad már, hogyan csinálod?
Lightborn Az ám, s a módját nem is sejti senki.
Mortimer De ellágyulhatsz a láttára, Lightborn.
Lightborn Ellágyuljak? Haha! Az nem szokásom.
Mortimer Jól van, végezd el ügyesen s titokban.
Lightborn Nincs szükség arra, hogy engem tanítgass:
 Nem most ölök először; megtanultam
 Nápolyban megmérgezni a virágot,
 Torokba tömött ronggyal fojtani,
 Átszúrni a gégét egy tű hegyével,
 Finom tollal, míg alszik a pasas,
 Kevéske port seperni a fülébe,
 Nyitott szájába higanyt önteni.
 De már jobb módszert is tudok ezeknél.
Mortimer Mi az?
Lightborn Bocsáss meg, trükköm nem adom ki.
Mortimer Nem bánom, bármi, én el nem lesem.
 Ezt add át Gurney-nek és Matrevisnek.
 Tízmérföldenként friss ló vár az úton.
 Fogd ezt! Menj, többé itt ne lássalak!
Lightborn Ne?
Mortimer Csak ha Edwárd halálhírét hozod.
Lightborn Az gyorsan meglesz. Áldjon ég, uram. [El]
Mortimer Uralkodom a hercegen, királynén,
 S utamban a legbüszkébb főurak
 Földig hajolnak, úgy köszöntenek;
 Pecsételek, törlök kedvem szerint.
 Inkább rettegnek tőlem, mint szeretnek;
 Sápadt az udvar, ha morcos vagyok.
 Aristarchusnak néz engem a herceg,
 Aki rémkép volt egy fiú szemében.
 Rám tukmálják a gyámságot fölötte,
 Kérlelnek arra, ami régi vágyam.
 A tanács asztalánál reszkető
 Hangon, mint egy szemérmes puritán,
 Ismétlem: onus quam gravissimum,
 Míg közbekiáltnak barátaim,
 Mondván, hogy suscepi provinciam,
 S ilyenformán most protector vagyok.
 Már biztos: a királyné s Mortimer
 Vezet királyt, országot – senki minket.
 Ellenségemnek jaj, jó a barátnak.
 Ki keresztezhetné parancsomat?
 Maior sum cui possit fortuna nocere.
 A koronázás napja van ma éppen,
 Mert így akartam én és Izabella.
 Harsonák szólnak, menjek a helyemre.
 Jön az ifjú király, Canterbury püspöke, bajvívó, nemesek, a királyné
Canterbury Éljen soká Edwárd, Isten kegyelme
 Folytán angol király s Irland ura!
Bajvívó Ha keresztény, pogány, török, zsidó
 Úgy tartja, Edwárd nem igaz király,
 S állításáért kardjával felel,
 Bajvívóként én küzdök meg vele.
Mortimer Nem áll ki senki. Szóljanak a kürtök!
Harmadik Edwárd Bajvívó, vedd ezt!
Izabella Lord Mortimer, vedd gondjaidba most.
 Katonák jönnek a fogoly Kenttel
Mortimer Mily árulót hoztok fegyver között?
Katona Edmund, Kent grófja ez.
Harmadik Edwárd Mit tett?
Katona Erővel elragadta volna tőlünk
 A királyt, mikor Killingworth-be vittük.
Mortimer Megpróbáltad kiszabadítni? Szólj!
Kent Azt tettem, Mortimer: ő a királyunk,
 Te erőltetsz fiára koronát.
Mortimer Fejét vegyétek! Áruló, utállak!
Harmadik Edwárd Uram, édes nagybátyám ez, hadd éljen!
Mortimer Uram, az ellenséged ez, hadd vesszen!
Kent Megálljatok, latrok!
Harmadik Edwárd Anyám, ha már én nem bocsáthatok meg,
 Te könyörögj gyámomhoz életéért.
Izabella Csöndben, fiam, én szólni sem merek.
Harmadik Edwárd Én sem, bár azt hiszem, hogy engem illet
 A parancsolás, így hát csak könyörgök.
 Uram, ha életben hagyod a bátyám,
 Meghálálom, mikor majd felnövök.
Mortimer Felséged és az ország érdeke.
 Hányszor mondjam még, hogy vigyétek innen?
Kent Király vagy? A parancsod lesz halálom?
Mortimer Parancsunk. Ismétlem: vigyétek el már!
Kent Várjatok még, hadd szóljak! Nem megyek.
 Bátyám a király, vagy az ő fia,
 S nem szomjasa véremre egyikük sem.
 Hová hurcoltok mégis, katonák?
 Elhurcolják Kentet, hogy lefejezzék
Harmadik Edwárd Hogy lennék biztonságban a kezében,
 Ha bátyámat csak úgy vérpadra küldi?
Izabella Ne félj, megvédlek bárkitől, fiam.
 De Edmund életedre tör, ha él.
 Jöjj, lovagoljunk egyet kint a parkban.
Harmadik Edwárd De Edmund bátyám is velünk jöhet?
Izabella Ő áruló, ne gondolj rá! Gyere!
 Mind el

5. szín
Jön Matrevis és Gurney
Matrevis Nem értem, hogy’ nem hal meg a király:
 Az alagsorban térdig áll a vízben,
 A várból minden cső ott ömlik össze,
 És folyton sűrű gőz száll fel belőle,
 Mely bárkit bizton megmérgezne, hát még
 Egy kényesen nevelkedett királyt.
Gurney Így jártam én is. Csak félig nyitottam
 Az ajtót, hogy bedobjak egy darab húst,
 S már fojtogatott a kiáradó bűz.
Matrevis Többet elbír a teste, mint amennyit
 Rámérhetünk, ezért valamiképpen
 A lelkét kell inkább kikezdeni.
Gurney Hívasd ide, én majd jól feldühítem.
Matrevis Várj csak, ki ez?
 Jön Lightborn
Lightborn A lord protector üdvözöl, urak. [Levelet ad át]
Gurney Mi áll ebben? Én nem tudom, hogy’ értsem.
Matrevis Gurney, éppen csak elmaradt a vessző;
 „Edwardum occidere nolite timere,"
 Ez az értelme.
Lightborn Ismerős jel? A király kell nekem.
Matrevis Várj egy kicsit, mindjárt kapod a választ.
 Azért küldték, hogy a királyt megölje.
Gurney Gondoltam én is.
Matrevis De nézd, ha elvégezte már a dolgát,
 A fáradságáért mi jár neki:
 Pereat iste! Vegye a királyt.
 Mit tegyünk? Itt a kulcsok, ott a rab.
 Te járj el a kapott parancs szerint.
Lightborn Tudom a dolgomat. Ti menjetek,
 De ne túl messze. Szükség lesz reátok.
 Legyen nekem tűz a szomszéd szobában,
 S egy vaspálca, pirosra felhevítve.
Matrevis Helyes.
Gurney Valamit még kívánsz?
Lightborn Még? Asztalt és egy matracot.
Gurney Ez minden?
Lightborn Úgy van; hozzátok be, ha hívlak.
Matrevis Nyugodt lehetsz.Gurney Itt egy gyertya, hogy a zárkába menj.
 Matrevis és Gurney el
Lightborn No, lássak munkához. Fortélyosabban
 Nem bántak senkivel, mint e királlyal.
 Phű, jó kis hely ez, mit mondjak, valóban.
 Láthatóvá válik a rab Edwárd
Edwárd Ki az? Milyen fény? Mit keresel itt?
Lightborn Örömhírrel a vigaszodra jöttem.
Edwárd Sovány vigaszt lát a szemedben Edwárd.
 Azért jössz, hogy megölj engem, bitang.
Lightborn Még hogy megöljelek, kegyes uram?
 Szívem nem vinne rá, hogy neked ártsak.
 A királyné küld: lássam, hogy’ vagy itt,
 Mert megesett a lelke sorsodon.
 Van szem, melynek ne omlana a könye,
 Ily állapotban látva egy királyt?
Edwárd Sírsz már? Hallgass csak engem egy kicsit,
 S szíved, mint Matrevisé, Gurney-é,
 A Kaukázusból legyen kimetszve,
 Megfájdul, mikor még be sem fejeztem.
 Ahol engem tartottak, szennygödör,
 Oda folyik minden mocsok a várból.
Lightborn A latrok!
Edwárd Ott sínylődtem a szennyben, förtelemben
 Tíz napja már; hogy aludni se tudjak,
 Valaki folyton veri a dobot.
 Király létemre vízen és kenyéren
 Tengődöm, alvás s táplálék hiján
 Zavart a lelkem és dermedt a testem,
 Tagjaimat már szinte nem is érzem.
 Bár folyna el a vér is ereimből,
 Ahogy ruhám rongyaiból a víz!
 Nem így képzeltem, mondd meg asszonyomnak,
 Mikor frank földön lándzsát törtem érte,
 S földre vetettem Clermont herceget.
Lightborn Ne mondd, uram, mert megszakad a szívem.
 Odahúzza a matracot
 Heverj le erre, pihenj egy kicsit.
Edwárd Tekintetedben nincs más, csak halál.
 Tragédiám látom arcodra írva.
 De várj, még késleltesd véres kezed,
 Míg el nem ér, láthassam a csapást,
 S a percben, mikor elhagy épp az élet,
 Lelkem szilárdan csüggjön Istenen.
Lightborn Miért, hogy felséged ilyen gyanakvó?
Edwárd Miért, hogy te meg színt játszol nekem?
Lightborn Kezemet nem mocskolta még soha
 Ártatlan vér; egy királyé se fesse.
Edwárd Bocsáss meg, ha ezt gondoltam felőled.
 Egy ékszerem maradt, neked adom.
 De félek, s nem tudom, miért, miközben
 Adom, minden tagomban reszketek.
 Ha gyilkosságot rejtegetsz szivedben,
 Űzze el ez, és mentse meg a lelked.
 Király vagyok. Pokoli fájdalom
 Tölt el e szótól. Hol a koronám?
 Odalett, vége, s én még mindig élek?
Lightborn Sokat virrasztottál, uram, nyugodj le!
Edwárd Nem hagy aludni az a fájdalom;
 Tíz napja nem hunytam le a szemem.
 Beszéd közben lekoppan, ám kinyitja
 Megint a félelem. Miért vagy itt?
Lightborn Ha nem bízol bennem, el is megyek.
Edwárd Nem, nem, ha szándékodban van megölni,
 Visszajössz úgyis, ezért csak maradj.
Lightborn Már alszik.
Edwárd Jaj, még ne ölj meg! Várj, várj egy kicsit!
Lightborn Mi baj, uram?
Edwárd Valami a fülembe döngicséli,
 Hogy ha elalszom, fel sem ébredek.
 Félelem kínoz, attól reszketek;
 Áruld el végre, mért jöttél ide?
Lightborn Megölni téged. Matrevis, gyere.
 Jön Matrevis a vaspálcával
Edwárd Túl gyenge vagyok már, hogy ellenálljak.
 Jó Istenem, segíts, s fogadd be lelkem!
Lightborn Szaladj az asztalért.
 Matrevis behoz egy asztalt Gurney-vel
Edwárd Kímélj meg, vagy gyorsan végezz velem.
Lightborn Úgy, tedd le az asztalt, és nehezedj rá,
 De vigyázz, összeroppantod a testét.
 Nekiesnek Edwárdnak, aki felsikolt és meghal
Matrevis Félek, fölverte a sikoly a várost,
 Üljünk hát lóra, és tűnjünk el innen.
Lightborn Mondd, nem végeztem remekül a dolgom?
Gurney Kiválóan, meg is kapod jutalmad. Leszúrja Lightbornt
 Jöjj, hajítsuk a várárokba testét,
 S a királyéval menjünk Mortimerhez.
 Gyerünk!
 Mind el

6. szín
Jön Mortimer és Matrevis
Mortimer Megtörtént, Matrevis, s meghalt a gyilkos?
Matrevis Meg, uram; bár ne történt volna meg!
Mortimer Matrevis, ha most bűnbánatra térsz,
 A lelkiatyád én leszek, ezért
 Válassz: magadban tartod-e a titkod,
 Vagy meghalsz most a Mortimer kezétől.
Matrevis Megszökött Gurney, s félek, jó uram,
 Elárul minket; hadd szökjem meg én is.
Mortimer Szökj a vadakhoz!
Matrevis Köszönöm, uram. El
Mortimer Én mint Jupiter tölgye állok itt,
 A többi mellettem siLÁNY csalit;
 Reszketnek tőlem, de én senkitől,
 Haláláért ki mer vádolni engem?
 Jön a királyné
Izabella Mortimer, hírét vette a király,
 Hogy apja meghalt, s annak, hogy mi tettük.
Mortimer S ha tudja is? Még gyermek a király.
Izabella De haját tépi, kezét tördeli,
 És esküszik, hogy megbosszulja rajtunk.
 A főurakhoz, a tanácsterembe
 Ment, segítséget, támaszt kérni tőlük.
 Jaj, jön is már, és azok is vele.
 Mortimer, kezdődik tragédiánk.
 Jön a király urakkal
Első Úr Ne félj, uram, vedd észbe, hogy király vagy.
Harmadik Edwárd Lator!
Mortimer Mi az, uram?
Harmadik Edwárd Ne gondold, hogy megrémíthetsz szavakkal.
 Meggyilkoltattad álnokul apámat,
 Meg kell neked is halnod, katafalkján
 Heverjen undok, átkozott fejed,

 Hadd tanúsítsa, hogy királyi testét
 Te juttattad sírjába túl korán.
Izabella Ne sírj, édes fiam.
Harmadik Edwárd Ne tiltsd meg, hogy sírjak, hiszen apám volt,
 S ha félig úgy szeretted volna, mint én,
 Nem viselnéd ily békésen halálát.
 De félek, összejátsztál Mortimerrel.
Első Úr Te mért nem szólsz urunkhoz, a királyhoz?
Mortimer Mivel csúfságnak érzem ezt a vádat.
 Ki mer itt gyilkosnak nevezni engem?
Harmadik Edwárd Te áruló, apám beszél belőlem,
 S azt vallja, hogy te vagy a gyilkosa.
Mortimer Nincs felségednek más bizonyitéka?
Harmadik Edwárd Van ám, ha Mortimer írása ez.
Mortimer Elárult Gurney engem s önmagát.
Izabella Féltem, gyilkosság rejtve nem marad.
Mortimer Én írtam, ebből mi következik?
Harmadik Edwárd Csak az, hogy orgyilkost küldtél oda.
Mortimer Milyen gyilkost? Hozd elém azt az embert.
Harmadik Edwárd Jól tudod, Mortimer, hogy azt megölték,
 De ez vár rád is. Mért van még előttem?
 Ketrecbe vele, hurcoljátok el,
 Kössétek fel, vágjátok négyfelé,
 És a fejét hozzátok vissza nyomban.
Izabella Kérlek, fiacskám, szánd meg Mortimert.
Mortimer Madame, ne is kérleld! Haljak meg inkább,
 Mint irgalomért esdjek egy kölyökhöz.
Harmadik Edwárd Vigyétek el az árulót, a gyilkost!
Mortimer Aljas Szerencse, van kerekeden,
 Látom, egy pont: aki oda törekszik,
 Fejjel zuhan le. Én elértem azt,
 És látva, feljebb már nem juthatok,
 Miért bánkódnék mélybe hulltamon?
 Ég áldjon, szép királyné, ne sirass,
 Megvetem a világot, ismeretlen
 Vidékeket fogok most beutazni.
Harmadik Edwárd Mi van? Mért késtek még az árulóval?
 Mortimer az Első Úrral el
Izabella Ha tőlem kaptál életet, fiam,
 Ne ontsd vérét a nemes Mortimernek.
Harmadik Edwárd De te apámnak ontottad a vérét,
 Nem mentenéd különben Mortimert.
Izabella Én ontottam a vérét? Nem, soha!
Harmadik Edwárd Igen, madame, ez a hír járja szerte.
Izabella Hamis hír ez; csak mert téged szeret,
 Azért hozzák rossz hírbe Izabellát.
Harmadik Edwárd Nem hihetem, hogy ilyen elfajult.
Második Úr Félek, uram, hogy bebizonyosul.
Harmadik Edwárd Anyám, gyanúba hozott a halála,
 Ezért most téged a Towerbe küldünk,
 Amíg jobban kivizsgáljuk a dolgot.
 Ha bűnös vagy, ne is várd mint fiadtól,
 Hogy elnéző vagy irgalmas legyek.
Izabella Haljak meg hát, már túl sokáig éltem,
 Ha saját fiam ássa síromat.
Harmadik Edwárd El innen! Könnyeket facsar belőlem,
 És megsajnálom, hogyha még beszél.
Izabella Drága uram nem is gyászolhatom,
 És nem kísérhetem sírjához én is?
Második Úr Madame, a király azt akarja, menj el.
Izabella Mégis csak anyja vagyok, várjatok!
Második Úr Nem számít már, kedves madame, eredj.
Izabella Jöjj, orvosold fájdalmamat, halál! El őrizetben
 Jön az Első Úr
Első úr Uram, hozom a Mortimer fejét.
Harmadik Edwárd Menjetek a ravatalért, azon lesz;
 Hozzátok gyászruhám is. Átkozott fej,
 Ha akkor is így bánhatok veled,
 Nincs módod ilyen szörnyű árulásra!
 Hozzák a ravatalt. Gyászoljatok velem.
 Drága apám, meggyilkolt szellemednek
 Ajánlom e rút áruló fejét,
 S a könny, mit érted ontok, tanusítsa
 Ártatlanságomat és bánatom.
 Mind el

VÉGE

Jegyzetek

Actaeon (Aktaión) – mitikus vadász, aki megleste a fürdőző Artemiszt, ezért az istennő szarvassá változtatta, és saját kutyái tépték szét
aeque tandem (lat) – végre egyenlő
Alcibiades (Alkibiadész) – kalandos életű athéni államférfi, hadvezér és cselszövő (i. e. 450 k.– 404)
Aristarchus (Arisztarkhosz) – alexandriai grammatikus, kiváló szövegkritikus; egy időben nevelő is volt (i. e. 215–143)
Arisztotelész – görög filozófus (i. e. 384–322)
Atlas (Atlasz) – mitológiai óriás, aki vállán tartja az égboltot
Bannocksbourn (Bannockburn) – skóciai kisváros, ahol 1314. június 24-én II. Edwárd vereséget szenvedett a Robert Bruce vezette skót seregtől
Catilina (Lucius Sergius, i. e. 109–62) – meghiúsult összeesküvést szervezett a római köztársaság ellen<