Orra: karvalycsőr, energiája
túl vad, zabolátlan,
(miért maradsz ott lent – kérdi apját –
miért kell egyedül törnöm az ég felé),
nem érdekli, honnan jött, ez nagy baj,
az sem, hova ér majd, ez még nagyobb,
csak repül a nyár végi tűzben,
amíg szárnyai elolvadnak,
és a szörnyű zuhanás végén
halakat etet nagy bánatával,
így lesz olyan, mint mi:
vízbe fúlt szárazföldi ember,
akit a tenger ölel magához.