Milyen titkokat, milyen bűnöket
őriz ez a ház? Ha Ő eljön, azt
mondhatja majd: „Itt senki sem lakott,
az ágya, az asztala, a szék,
akár a tűz-lobogtatta pernye…”
Üres poharat lát, egy széjjeltört
kancsót a földön…

„Én rád bíztam egykor, emlékszel-e
mindent?...” És megcsodáltál talán
egy déli fényben jól megfakult függönyt,
egy kéznyomot a forró, fényes tálon, egy
összedarabolt képet…
De őt eltüntette a kétségek, a sejtelmek,
a titkok, az élvezetek, az önzés önkínzó birodalma,
és megadta magát, lángolt a bűnben
forró élvezettel, szabadon, akár
egy különös szerető!…

Ha Ő eljön, azt mondhatja majd:
„Itt senki sem lakott. Az ágya,
a háza, a falak akár a kivetkőzött tűz, s
a tükör, a függönyök, ha szállnak, úgy, akár
a füst, akár a szerelme-lobogtatta,
szertehulló pernye…”