[2017. június]

---

Üdvözlégy hallgatagság,
minden testbeszédek védőszentje.
Itt vagyunk hát színed előtt,
zsebre dugott kézzel,
bent ujjainkkal babrálva,
míg a kis bőrcafat
le nem szakad.
Fejet hajtunk előtted.
Előbb oldalra, majd hátra vetjük,
ajkunk vicsorogva húzódik szét,
hogy lángra kapjon bennünk
az egyszerű, sátáni nevetés.

Üdvözlégy hallgatagság,
lábfejünk láthatatlan béklyója,
karjaink összefonója!
Ránk szorul a hurok,
leszorul a mell, viszket a bimbó,
reszket a test, a pellengérre tett,
a vallásosan terpeszkedő, elfolyó,
vagy görnyedt, félénk gubó.

Izmokat bilincsbe verő, áruló grammatika
a te szent neved, hallgatagság.
Üdvözlégy, szükséges rossz,
Sziszüphosz sziklája, Damoklész kardja,
pogány testek nyomorítója,
rettegő szemkontaktusok teremtője,
ócska mosolyok, ideges nevetések oltalmazója,
benned él minden, mi nem beszéd.

Nyelvünk ficánkolva esdekel a szánkban,
hátán titkokat forgat, hegyén cseppen a nyál,
mely újabb, meleg bőrökön folyna szét,
de hűs neszét fogva tartja csended.
Szemek tükre, érintések angyala,
szívdobogások váltóritmusa –
feléd fordítjuk tekintetünket,
s egy szót se.