Akár a verébnyom esőre váró porban, lenni egy kis időre, aztán nem lenni inkább, úgy voltál közöttünk, aprók gyámolítója. De hát hogy tudnánk ezzel valami szelíd módon, mértékkel kiegyezni, mi, a hátrahagyottak? A túlpart előtt újra sűrűsödik a ködfal, tollpihe hull alá,