Kenderkötél képzete nyomja nyakamat,
a gondolataimtól a szobám remeg,
a szúró halánték alap, míg a kamat
a lehunyva is távolba látó szemek.
Csak egyre vágyom még, ami elérhetetlen,
s hiába álmodom meg, nem lehet velem –
Fáradt voltam, s a hideg konyhakőre tettem,
mert nem tehettem az öledbe a fejem.