Válasz egy levélre


 


Írnek, skótnak mondom, pedig éppen ez,
hogy történet és mondat legyen érdekes,
a fontos. És hogy a kép nem pontos esetleg,
valami nem úgy, nem ott, nem akkor esett meg,
legyen mellékes; egy pillanatra
úgyis éppen írré, skóttá lett avatva.
Magyar lány az, ki piros zoknit hord,
a magyar férfi halkan jár, akár egy borz,
vagy menyét, pláne vidra. No de horkol,
mint az égzengés, hogy űrhajósok is hallják a Holdról.


S hogy e játékon túl, amely ha túl komoly,
afféle sorsbavetettséggé súlyosul
(e piros zoknit én le nem vethetem soha!
s horkolásom olyan mostoha!),
ott egy sókristály vagy régi pamlag,
vagy egy lámpavasra nyíló ablak,
amit megjegyez az olvasó,
a lényeg ez.
Nekem egy-egy történet a meghatározó.
És ha skótba, írbe távozom magamból,
szippantok majd szálas dohányt abból.