A nő, akit szeretnem adtál,
Időmben riadtan oson.
Reklámok fényénél rovom
Üres sétám. Az átjárónál
Majdhogynem elüt egy autó.
Zavartan integet belőle
Egy kezdő csitri. Előre!
Intek neki, s a halkuló
Kis utca felé veszem utam.
Oda, ahol először öleltem őt,
Ahol a neonok opálos, rőt
Fénye elébem zuhan.
S hogy ne tudjam kikerülni:
Alakot ölt, szembesülni
Azzal, kit újra szeretnem adnál.