[2015. március]
(ELŐ-PURGATÓRIUM, A HEGY 2. TERASZA)
KÉSEI BŰNBÁNÓK: A MEGGYILKOLTAK
Észreveszik, hogy Dante él
Az iménti árnyakat hátrahagytam 1
és elindultam vezetőm nyomában,
mikor mögöttem, ujjával mutatva,
az egyik így kiáltott: „Jé! A hátsó, 4
aki ott megy: nincs tőle balra fény!
És élő emberként viselkedik!"
E szavak hallatára odanéztem, 7
és láttam, hogy mind meglepetve bámul
rám, rám, mert rajtam megakad a fény.
„Mi köti le a figyelmedet úgy 10
– szólt mesterem –, hogy járásod lelassul?!
Számít-e az, hogy ezek mit susognak?
Gyere mögöttem, hadd beszéljenek! 13
Szilárd torony légy, melynek teteje
nem dől le, bárhogy tépázza a szél;
mert akiben folyton burjánzanak 16
a gondolatok, elvéti a célt,
hisz elfojtja az előzőt az új."
Mi mást mondhattam erre, mint: „Jövök!"…? 19
Ezt mondtam, s arcom olyan színű lett,
mint akinek épp megbocsátanak.
Újabb csapat közeledik
Közben nem messze előttünk, keresztben 22
emberek vonultak, s a Miserere-t
soronként felelgetve énekelték.
Amikor észrevették, hogy a testem 25
a fénysugarat nem engedi át,
az énekükből hosszú, rekedt „Óóó!" lett.
Ketten elindultak mint követek, 28
hozzánk futottak s tudakolni kezdték:
„Mik vagytok? Kérünk tájékoztatást!"
Mire a mesterem: „Nos, menjetek, 31
mondjátok el a megbízóitoknak,
hogy neki élő, hús-vér teste van!
Ha azért álltak meg (mint gondolom), 34
mert teste árnyékot vet, ez a válasz.
Köszöntsék illőn: hasznukra lehet!"
A lelkek megrohamozzák Dantét
Nem láttam égő párát sebesebben 37
az esti eget végigszántani,
sem nyári villámokat alkonyatkor,
mint ahogy ezek száguldottak vissza; 40
majd fordultak s a többiekkel együtt
egész seregben rohantak felénk.
„Ezek itt sokan fognak ránk nyomulni 43
– szólt költőm –, s tőled kérnek valamit.
Csak menj tovább, és úgy hallgassad őket."
„Ó lélek, ki a boldogság felé 46
abban a testben mész, melyben születtél,
– kiáltották felém – állj meg kicsit!
Nézd: ismerted-e valamelyikünket, 49
hogy róla hírt adhatnál odaát?
Hallod, ne menj még! Hé, hová sietsz?
Mi itt mind erőszakos véget értünk, 52
s bűnben is éltünk, ám az égi fény
a végóránkon megvilágosított,
úgyhogy mindent megbánva s megbocsátva 55
távoztunk, megbékélve Istenünkkel;
Ő azzal sújt, hogy Őt látni kívánjuk."
Én erre: „Bárhogy nézlek titeket, 58
nem ismerek föl senkit. De ha kértek,
ti jó végzetű lelkek, megteszem,
amit tudok – a békére ígérem, 61
melyet egy ilyen vezető nyomában
a három világban keresve járok."
Jàcopo del Càssero
„Mi elhisszük neked – felelt az egyik – 64
esküvés nélkül is, hogy megteszed,
hacsak valami meg nem akadályoz.
Nos, én (hadd kezdjem akkor) arra kérlek, 67
ha látnád azt a tájat, mely Romagna
és Károly országa közé esik,
légy szíves, kérd meg Fanóban a népet, 70
hogy imádkozzanak az érdekemben,
s mehessek megtisztulni bűneimtől.
Ott éltem; de a szörnyű sebeket, 73
melyeken át eltávoztam a vérrel,
az Antenorok földjén kaptam én,
hol úgy hittem: biztonságban vagyok. 76
A D’Este gróf adott parancsot erre:
úgy meggyűlölt, hogy az már nem jogos.
Ha Mira felé kerülök, mikor 79
rajtam ütöttek Oriaco mellett,
még ott lennék a lélegzők között.
A mocsárba futottam, nád s iszap 82
font be; elestem; s láttam még, ahogy
a véremből tócsa keletkezik."
Buonconte da Montefeltro
Ekkor egy másik szólt: „Nyerjen a vágyad, 85
mely itt a hegyre vonz, teljesülést;
segítsd jó szívvel az én vágyamat!
Buonconte vagyok, hazám Montefeltro, 88
senki sem gondol rám, Giovanna sem,
így lehorgasztott fejjel járok itt."
„Mondd – szóltam –, mely véletlen vagy hatás 91
vitt Campaldinótól oly messzire,
hogy sírodat nem találták soha?"
„Nos – felelte – Casentino alatt 94
folyik az Archiano; a kolostor
fölött, az Apenninekben ered.
Ahol e folyó neve megszűnik, 97
odáig mentem el, átszúrt torokkal,
vércsíkot húzva, ahogy menekültem.
Itt szemem elsötétült, szólni már 100
csak annyit bírtam: »Mária!« Elestem,
s a testem magányosan ott maradt.
Hallgasd tovább, mert igaz: mondd el otthon! 103
Fölvett az Isten angyala, s az ördög
pörölt: »Hé, égi! Minek veszed el?!
Egy könnycsepp miatt elszeded előlem 106
azt, ami benne örök! De megállj,
a másik résszel én rendelkezem!«
Tudod, hogyan gyűlik a levegőben 109
a nedves pára, s lesz vízzé hamar,
mikor fölszáll s megcsapja a hideg?
Az ördög, ősi rosszakaratához 112
észt társítva, párát s szelet kavart
(hisz természettől van rá ereje),
és mire véget ért a nap, a völgyet 115
a Pratomagnótól a Nagy Gerincig
köddel takarta; sűrű lett az ég is.
A terhes lég most vízzé alakult, 118
esőként hullott, és amit a föld
nem ivott be, az árkokban rohant,
másokkal egyesülve nagy patak lett, 121
s oly gyorsan ment a fő folyó felé,
hogy semmi sem tarthatta volna vissza.
Kihűlt holttestemet az Archiano 124
az Arnóba sodorta, szétnyitotta
a keresztet, melyet a mellemen
végső kínomban formáltam karommal; 127
hol partra forgatott, hol a fenékre,
míg zsákmányával végképp betakart."
Pia asszony
„Ó te, ha visszatértél a világba, 130
és kipihented hosszú utadat
– szólt őutána most egy harmadik –,
majd gondolj rám: Pia asszony vagyok! 133
Siena megszült, Maremma megölt;
jól tudja ezt, aki jegygyűrűjét
nem sokkal korábban ujjamra húzta." 136
JEGYZETEK
4. Hátsó: Dante.
5. Értsd: nem vet árnyékot a saját bal oldalára. – Utasaink most nyugat felé mennek, ezért a napfény jobb oldalról éri őket.
21. Értsd: elpirultam.
22. Keresztben: vízszintesen a hegy oldalában. Még mindig a 2. teraszon vagyunk, melynek – úgy látszik – van egy magasabb szintje, s ezen halad az új csapat.
23. Miserere [mizerére] (lat. ’könyörülj’): az ún. bűnbánati zsoltár (Biblia, Zsoltárok könyve, 50). Az ének kezdete: „Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy."
36. Hasznukra: Dante majd beszámolhat róluk hozzátartozóiknak, s azok imádkozhatnak értük, hogy hamarabb a Paradicsomba kerüljenek.
37. Égő pára: hullócsillag (azaz meteorit). Igazi mivoltát nem ismerték, úgy vélték, a levegőben lévő „párák" gyulladnak meg.
50. Odaát: az élők világában, hazatérted után.
53. Égi fény: Isten szeretete és kegyelme, mellyel felkínálta nekik, hogy haláluk pillanatában megbánhatják bűneiket, és kérhetik az Ő bocsánatát.
55. Megbocsátva: gyilkosainknak (hiszen mindegyikünket megölték!).
57. Értsd: ilyen vágyat helyezett belénk, mely csak megtisztulásunk révén nyerhet kielégülést.
60. Jó végzetű lelkek: boldogak, mert bűnös életük és erőszakos haláluk ellenére a Paradicsomba fognak kerülni.
63. Három világ: a túlvilág három „országa".
67. Én: Jàcopo del Càssero, aki Bologna városvezetőjeként szerzett megbecsülést.
68-69. Táj: Ancona vidéke, melyet északon Romagna tartomány, délen a Nápoly-Szicíliai Királyság határolt (ennek trónján 1300-ban Anjou II. Károly ült).
70. Fano: város az Adria partján, Rimini és Ancona között.
72. Értsd: hogy lerövidüljön az itt tétlenül töltött időm.
74. Eltávoztam: a lélek mondja ezt. Úgy tartották, hogy a vérrel együtt a lélek is kifolyik.
75. Antenorok földje: Padova és környéke. A legenda szerint Padovát a trójai Antenor alapította, akire árulóként emlékszik a világ, mert a görögöket beengedte Trójába. (Dante róla nevezte el „Antenorának" a Pokol Kilencedik Körében az árulók övezetét.)
77. Este gróf: VIII. Azzo d’Este (†1308), Ferrara ura, véreskezű uralkodó. Tény, hogy Jacopo előzőleg megsértette őt, de Azzo bosszúja aránytalan volt.
79-80. Mira, Oriaco: községek Padova területén. – Amikor Jacopót 1298-ban meghívták Milánó városvezetőjének, ő igyekezett Azzo őrgróf földjét elkerülve, Padova érintésével eljutni Milánóba. Azzo azonban tudomást szerzett utazásáról, és ráküldte bérgyilkosait.
88. Buonconte da Montefeltro: császárság-párti (ghibellin) hadvezér, a campaldinói csatában halt meg (1289), ahol a fiatal Dante az ellenkező (pápaság-párti, guelf) oldalon harcolt. – Buonconte apja, Guido da Montefeltro a Pokolban szenved, mert cinikus tanácsot adott a pápa álnok tervéhez (Pok. 27).
89. Giovanna [dzsovanna]: a felesége, aki – tizenegy év elteltével – már nem imádkozik férje lelki üdvéért.
92. Campaldino: síkság Toszkánában, Poppi falu közelében, az Arnótól nem messze.
94. Casentino: hegyes vidék Firenze közelében.
95. Kolostor: Camaldoli híres bencés apátsága, az ún. kamalduli szerzetesség bölcsője.
97. Értsd: ahol beletorkollik a nagyobb folyóba, az Arnóba.
101. A „Mária!" kiáltással Krisztus anyjához s rajta keresztül Istenhez fordult – ezért van itt.
106: Könnycsepp: a bűnbánat jele (hogy ajkán Mária nevével halt meg).
107. Örök: a lelke.
108. Másik rész: a teste.
114. Értsd: az ördög is tud parancsolni a természet erőinek.
116. Pratomagno [pratomannyo] és a Nagy Gerinc (Giogana): két hegyvonulat, a köztük lévő völgyben van a campaldinói síkság, ahol a csata zajlott.
122. Fő folyó: az Arno.
129. Zsákmányával: hordalékával.
134. Pia Sienában született, férjhez ment egy Maremma-beli kisnemeshez, majd rejtélyes körülmények között meghalt. A szóbeszéd szerint a férje ölette meg (kidobatta a vár ablakán), hogy elvehessen egy gazdagabb nőt.
