[Látó, 2016. február]
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér1,
mi hungarocell huzatos háznak,
esendő fuvallat, s maga a szél,
alapozó smink, mit arcra rárak
és krémmel bevon egy könnyű kézfej,
éteren által harmóniákkal
üzenő apró, tollseprűs lény, mely
a nyárral üzen, füvekkel, fákkal,
reklámtoll-köteg és hűtőmágnes,
veled írok és téged visellek,
és légópince, amire rátesz,
hogy időm lassan már kitelhet,
biztonsági öv és parkolóóra,
műholdképre váltok, térj nyugovóra!
1 W. S.: LXXV. szonett
