Jól tetted, hogy elutaztál, Arthur Rimbaud! Tizennyolc éved ellenszegült a párizsi költők barátságának, rosszindulatának és ostobaságának, ahogy kissé bolondos, ardennes-i családod terméketlen méhzümmögésének is; jól tetted, hogy szétszórtad őket a nyílt tengeri szelekben, hogy korai nyaktilójuk pengéje alá lökted őket. Igazad volt, hogy odahagytad a naplopók körútját, az ömlengő poéták csapszékeit, az állatok pokláért, a ravasz kereskedők világáért és az egyszerű emberek köszöntéséért.

Az az abszurd fölszárnyalása a testnek és a léleknek, az az ágyúgolyó, amely eléri célját, miközben fölrobbantja, igen, az egy férfi élete! A gyerekkorból kilépve, nem fojtogathatjuk a végtelenségig felebarátunkat. Ha a tűzhányók keveset változtatják is helyüket, a lávájuk bejárja a világ nagy meredélyét, és eleven erőket ad át neki, amik a sebeiben sisteregnek.

Jól tetted, hogy elutaztál, Arthur Rimbaud! Vagyunk néhányan, akik bizonyíték nélkül is elhisszük, hogy lehetséges veled a boldogság.

Parancs János fordítása