[2021. november]

---

Egész tájat egy fekete láz meggyűrt,
mi külön tudjuk, a remete együtt,
a decembert a nyár alá temetjük.

Hová hal meg, aki kiér a síkra?
Sírás a szájat széjjelebb hasítja;
a hold arcán is világol a stigma.

Könnyekben fürdik miért a tekintet?
Nem azért, hogy tisztán lássuk a kincset,
de lássuk a tisztát, és ne csak színleg.

A tengervízből halakat farag ki,
a levegőből madarat forogni
s lélekből testet. Mégse tudjuk, hogy ki.

Légy szerelmes a barátságba, súgja,
Jól van így, leheli, akár a szútra,