A rothadt árpát drágán adtam el.
Rómában könnyű pénzt szerezni – bármiért
busás fizetség jár. De megjött április: határidőm
betelt, ma visszaindulok. Nem loptam itt hiába napjaim.

A tenger kissé kedvezőtlennek tűnik, tán nyugtalan,
s a déli fényt már felhőtorlaszok fedik sötétülőn.
De meg nem rettenek! Habszegte szirtek, zátonyok csupán
kagylóhéjak nekem – s a háborgó víz háta sík mezőség.

Nem félek én, ha szélroham lezúg rézsútos záporokkal.
Fittyet hányok minden viharnak és hajótörésnek.
Alexandria tág, tovaszélesedő utcái

majd épségben látnak viszont… Hajaj, fiúk! Be távol estem én
hasas kupáktól, melyeket pökhendi fickók hörpintgetnek otthon!
Lelkem-valóm Szamosz pazar borára vágyik imbolygó hajón!

(1893. április)