A kőszínházak túlzsúfoltak, és züllött zeneszó harsog
mindenünnen. Emitt kicsapongás, tobzódás, részeg dáridó –
amott sportversenyek, de magvasabb szofista versengések is.
Frissen font koszorú díszíti a dús Dionüszosz
szobrának fürtjeit. Egy talpalatnyi föld, bár egy darab
rögöcske sem maradt tán szárazon – szertelocsolták szent
italáldozatokkal… Mulatnak ám Tarentum hős polgárai!
De a közvigalomból, földühödötten, sorra vonulnak vissza
a folyton összesuttogó szenátorok… S mindegyik súlyos,
barbár tóga, mely az ünnepélyről dúlt haraggal elsuhog –
akárcsak egy-egy sűrűn megredőzött, vészt jósoló viharfelhő.
(1898)