Kedvesem, megígérem, hogy mégis egyszer elmesélem az összes életem, mindegyiket, amelyet nélküled éltem, a tavaszt a nyárban, a téli kertet, az elviselhetetlent, egyszer elmesélem mindet, ez a rózsaszín utólag fog beépülni, a testünk utólag épül le, a rózsaszín tájat akarom, amelyen annyit rugóztunk régen, ugráltunk, de csak azért, mert ezt akartam, ezt a tájat, Te nem, de én mindig azt akarom, amit te nem.
