Ne zavard a köreimet,

vagy soha többé nem beszélek 

hozzád, Méltóság.

 

A bosszú akkor jó,

ha szobahőmérsékleten tálalom.

Mert egyezkednünk kell.

Velem, veled és vele is:

nyitott pitvarok, zárt kamrák.

 

*

 

Egy tóparti ház gyötrő álma vagy,

a háznak tornáca is van.

 

*

 

Solo bueno. Bekrepálnak a szívhangok.

Hozzám szól bariton hangon a Méltóság:

Utad hosszú, és el kell hagynod

eddigi köreid. Te ezt nem érted meg, 

Méltóság. Nekem B. olyan, mint, 

nekem olyan, mint a nyugalom.

 

*

 

Tűrd fel inged.

Építs magadban száz kaput.

De egyszerre csak egyet nyiss ki.

Engedd be a macskát,

menj be te is, vigyél magaddal 

dunyhát, könyvet és dohányt, 

a bölcsek kövét vagy kavicsát.

 

*

 

Nekem olyan, mint

 

(amikor későn ébredek, de van még

időm teát főzni. Meleget reggelizni,

ábrándozni az esélyeimről. Ilyenkor

a jövőbeli gyűrődésekre gondolok,

jelentsen ez bármit, hanyag 

stílust vagy valószínűségszámítást. 

Hogy mire mennyi esélyem van,

mikor lehetek jókor jó helyen.)

 

amikor esténként levetkőzöm,

összefogom a ruháim,

a szekrénybe teszem,

és kisimultan alszunk mindannyian.

 

*

 

Maga alá gyűr, mint föld a földet.

Kéreglemezek a napfényt. Ilyenkor

hallani lehet a sejtlégzés sóhaját.

Hallani lehet a tóparti kuruttyolást,

a tó minden apró cseppjének örök

csöpögését, ahogy egy fáradt halász 

hazaér, lassan ajtót nyit, felesége 

már alszik, vetkőzni kezd, szárítóra 

akasztja csuromvíz bakancsát.

 

*

 

Amikor B. zörgeti a kapu kilincsét, 

amit már kinyitottam,

egy pillanatig azt hiszi, zárva van,

majd kinyitja, meglát, hozzám lép, 

és észre sem veszem,

hogy lement már a nap. 

És észre sem veszem, hogy lement már a nap.