K. L.-nek szeretettel

Mert két út van és egyre nehezebb
Változtatni törvényeik felett,
Az „ahogy lehet” nem emlékeztet,
Mert serlegébe fulladt napkelet.
„Ahogy lehet”, hisz rég nem lehet így,
Mert Csongort követi mindig Mirigy,
S a józan igazság bármerre csap,
Magára marad és nincs harmadnap.
Csak a vágy rubin löttyben a végső
Átjáróház, pislákoló jelző,
„Mert borban az igazság”, könnyen jön
Rá a vigasz, majd sunyít a közön,
Míg nem látunk az égen is egeret,
Ellebegni a nagy törvény felett.