Él, de nem érzi, hogy él, mondom a költővel
arról, aki vagyok.

Sír ugyan, sír, de könnye, az nincsen,
vágyakozik, de titokban,
délre tekint s hallgat, féli az égi hatalmat.

Várom, hogy könnyű legyek, forrás vizévé legyek,
izsóp fehére legyek, simogató kéz legyek.

(Változó holdja legyek, rózsalugasa legyek,
ringató álma legyek, hajnali vágya legyek.)