Azt mondja, ne csináljak semmit. Mi az, hogy semmit? Akkor mutassa meg nekem, hogy azt hogy kell. Tessék?, pislogtam. Az akkor mi? És a brunyálás? Most akkor oda sem mehetek?

Brunyálás nélkül rohadt sokáig bírom, de pislogás nélkül semeddig. Múltkor matekórán kétezerig számoltam el, addig egyet sem pislogtam. Egy segget képzeltem magam elé, hogy azt nézem, közben számoltam, kicsengettek, aztán abbahagytam.

Rá kéne gyújtani. Mekkora buli lenne. Kisdugó rágyújtott az igazgatóiban, mekkora raj már. Na, öcsém, akkor lenne itt tisztelet. Akkor már mindenki spanoskodni akarna.

Ez érdekes, hogy cigi nélkül egy hétig is kibírom, az nem olyan, mint a pislogás. Mert azt kell.

És a gondolkodás micsoda, az nem csinálás? Mert azt mindig csinálom. Ha valaki rám néz, meg nem mondaná, hogy most is gondolkodom. Úgy teszek, mintha nem gondolkodnék, csak nézném a tablót vagy a pókot a sarokban. Benyalják simán.

Vicces, hogy ma mindenki azt kérdezi, hogy te közben nem gondolkodtál? De, pont hogy gondolkodtam, azért nem vertem agyon. Van kamera az öltözőben? Naná, hogy nincs. Simán szétverhettem volna.

Az a baj a tanárokkal, hogy azt hiszik, mindent megtehetnek. Hogy csak úgy fogdoshatják más nőjét. Azt mondja Bakos, hogy talajtorna, majd segít, közben meg letaperol minden csajt. Aztán csodálkozik, ha elborul az ember agya. Mit szólna, ha az ő csaját taperolnám? Mert van neki, egyszer hazáig követtem, valami egyetemistával kavar. Csak sasoltam, hogy milyen jó kis kéróban lakik, mondtam is, hogy majd jövőre benézünk hozzá a bátyóval. 

Már egy éve figyelem a Bakost. Eddig nem bántottam, mert nem szemétkedett, meg tőlem fogdoshatja bárki csaját, kit érdekel.

De most rábaszott, mert az én csajomat taperolta. Pedig tudja, hogy együtt vagyunk, már szólt egy csomószor, hogy ne csókolózzunk a folyosón. 

Erre ma megfogja a seggét. Azt mondja, véletlen, segített a szaltónál a beleállásba, bocsika. Mi van? 

Óra után behívom a gádzsót az öltözőbe, hogy segítsen, tanár úr, baj van. 

Bejön, kérdi, mi a baj, mondom, az, hogy fogdosod a csajomat. Bekóstoltam egy jobbossal, aztán úgy hasba rúgtam, hogy tíz percig imádkozott meg öklendezett.

Legalább tudja, hogy Kisdugóval nem kell szívózni. Tesóm szokta mondani, hogy ha nincs ellenséged, nem is vagy senki. 

Azt mondja az iskolaőr, ne csináljak semmit. És a levegővétel? Az micsoda? Az semmi?

Tesóm mondta, hogy huszonnégy perc a rekord, hogy addig bírta egy búvár levegővétel nélkül. Azt is szoktam, a levegővisszatartást, hogy nem veszek. Pont egy percig. Milyen furcsa, hogy nem tud magától megfulladni az ember, mert ha nem akarok, akkor is veszek levegőt, pedig már próbáltam olyat is, hogy befogtam a kezemmel az orromat és a számat, de akkor is vettem levegőt.

Meddig üljek még itt? Leszarom én már ezt az egészet, ha vége a nyolcadiknak, megyek a tesómmal melózni. Gyertyázok, megkapom a részem, tiszta lóvé, abból elleszek. Ezt a köcsög Bakost fogom először kipakolni. A cipőit is elhozom. Rohadt jó cipői vannak. A csaját meg elszeretem. Hadd tudja meg, milyen a forró vér.

A Tesómnál is jobban fognak tisztelni. Tudod te, hogy én ki vagyok? Mond ez a név valamit, hogy Kisdugó? Bocsánat, gengsztermaffiavezér úr, jöjjön csak be, nem ismertem meg, jó szórakozást kívánok! 

Majd elviszem a Bakos csaját is az éjszakába, bulibáró, látod, Bakosné, ez az élet, nem a tanulás meg a biciklizés.

Én nem viperával fogok járni, hanem Berettát villantok, beszóltál, öcsém, virítsd a lóvét.

Na, itt játszik a pislogás meg a levegővisszatartás. Ha célra tartasz, akkor nem pislogsz, nem veszel levegőt, mert félremegy a lövedék.