frissen pácolt íróasztal tört csigaház

kavicsok a kosárban száll a por a fény felé

közel hajolsz roppanások súrlódások

neszek a kettős tömb testmélyi üregében

mivé érik a szem ha a látvány egésze

mint ráncos bőrtakaró néz vissza rezzenetlenül

az elforgó fej hátradobja árnyékát

összesimul a legkisebb fesztávú közös

a szétolvadó térben a forma semmije

egyszeri kivételes másolatban

tanítsd meg imádkozni a követ tanítsd

tanítsd meg vérezni tanítsd meg