Néha kívülről figyeled magad. Narancstűz, égett hússzag, hamupillangók, ennyi, ha megmarad minden vágyból. Nem fáj, ahogy bőrödet kóstolják a lángok, jólesik néhány pillanatig megfeledkezni a mell alatti nyomásról, csak nézni a tüzet, nem emlékezni és nem felejteni, bámulni szenvtelen arccal a semmibe.
