[SzínházLátó - 2020. augusztus-szeptember]

---

minden fa kérge alá bevésve
ITT JÁROK ISTEN
ÉN ITT VAGYOK ÉS TE?
(Sajó László)

Szereplők:

RITA
FERI – Rita férje
FRUZSINA
ÉVA – Fruzsina anyja, Rita barátnője
A CSOPORTTAGOK:
KLÁRA
BORBÁLA
ZSUZSA
TEKLA
SZABOLCS
RICHÁRD
CSUKLYÁS ALAK
NŐI és FÉRFIHANGOK
CHORUS MYSTICUS

 Történik napjainkban, Debrecenben, szereplői a házaspár, Rita és Feri, Éva és Fruzsina, anya és lánya, valamint a Józsa Eufrozina nevét vise­lő alapítványon belül működő csoport tagjai. Az alapítványt Fruzsina szülei hozták létre a református egyház támogatásával, még amikor Fruzsina apja élt. Fruzsina izomsorvadással küzd, kerekesszékben él, most rákbetegekkel működteti a csoportot, melybe anyja barátnőjét, a művé­szetterápiával dolgozó Ritát hívja segítőnek egy programra. Apai nagyanyja feljegyzéseit, naplóját adja át Ritának, aki azokat is felhasználva állítja össze a csoportalkalmak anyagát.
    Feri egy motorbaleset miatt vesztette el a lábát, ő is kerekesszékben él, kedélyállapota nagyon hullámzó, időnként erősen iszik. Rita tűr, tartja otthon a frontot, mígnem nála is diagnosztizálják a rákot. Csontvelő­át­ültetés előtt áll. Fruzsina biztatja, hogy kapaszkodjon a hitébe, mert az az egyedül lehetséges járható út, Rita hite azonban más, mint a Fruzsináé: folyton kételkedik, Istenben, önmagában, mindenben. Reformátusnak keresztelték, aztán valami miatt mégis a katolikus templomba járatták, fiatalkorában teljesen meghasonlott hitében, és most próbál kapaszkodót találni benne.
    A pozsonyi vésztörvényszék elé idézett prédikátorok perének jegyző­könyve alapján összeállított műhelygyakorlatuk a második rész közjátéka, melyben Fruzsina személyesíti meg Hegyi Mihálynét, Józsa Eu­frozinát, aki hazánkban először Debrecenben állíttatott emlékoszlopot a hitükért elhurcoltaknak és megmentőjüknek. A közjátékban a csoport tagjai az összes prédikátor alakját felidézik, akikről a pozsonyi jegy­zőkönyv tudósít, ezt szeretnék majd előadni a gyülekezet előtt a hálaadó napon.
    A darabban idézett bibliai szövegrészek különböző fordítások, némelyik prédikációban, kórházmissziós segédanyagban szerepel (utóbbi összeállítója Perpékné Papp Éva kórházlelkész), mellyel együtt átvettem, de a szövegben nincsenek külön jelezve, nem is mindig szó szerintiek, csakúgy, mint az alábbi művek részletei:
Vitetnek ítélőszékre... Az 1674-es gályarabper jegyzőkönyve;
S. Varga Katalin: Az 1674-es gályarabper jegyzőkönyve (Textus és értelmezés);
Rácz Károly: A pozsonyi vésztörvényszék áldozatai 1674-ben;
Református ’56. Adalékok a Magyarországi Református Egyházban az 1956–1957-es esztendőben történtekhez.

1. jelenet
Rita és Fruzsina a kórházban: Nagyon nagy a baj
Rita kifele tart, Fruzsina villámgyorsan odagördül a kerekes székével az ajtóhoz, és a mozdulatával kérdez.
RITA (próbál humoros lenni) Duplán helyem van a csoportban!
FRUZSINA Miii?
RITA (vigyorogva) Leukémia.
FRUZSINA Leukémia?
RITA Az. (Elindul, Fruzsina követi.) Föltesznek a nemzetközi listára, várhatom a donort. (Kényszeredett humorral) Még szerencse, hogy nem kell agyhalottnak lenni hozzá, hogy valaki csontvelődonor lehessen. Képzeld, ha májra várnék! (Fejét hátravetve erőltetetten nevet.)
FRUZSINA Großer Gott! Most mi lesz?
RITA Hogy mi? Azt én is szeretném tudni. (Elindul, körbe-körbe jár a színpadon, Fruzsina mellette teker, egy idő múlva hadarni kezd.) Nem esünk pánikba, Fruzsina. Leküzdjük. Erősek vagyunk. Megmutatjuk, hogy ezt is kibírjuk. Úgyis csak annyit tesz ránk az Úr, amennyit elbírunk, nem igaz? Voltunk mi már ennél nehezebb helyzetben is! Hányan élnek együtt a leukémiával! Az orvostudomány ma már mindenre képes. Egy leukémiából ne lehetne kigyógyulni? (Hirtelen megtorpan.) Fruzsina, hallod? Itt a feladat! Megkaptam a csoportjaim mellé a feladatomat! Le kell gyűrnöm ezt a leukémiát!
FRUZSINA Rita…
RITA (nem is hallja, elindul megint körbe-körbe) Megcsináljuk, Fruzsina! Nem létezik, hogy ne tudnánk megcsinálni!
FRUZSINA (félre) Hagyatkozzunk a Szentlélekre…
RITA (megtorpan) Fruzsina, hallod? Micsoda távlatok nyílnak meg előttem! Most megmutathatom, mire vagyok képes! (Elindulnak.) Nagy feladat elé állított engem az Úr, de a fényt is megmutatta vele az alagút végén. Erőt is fog adni hozzá nekem, különben minek a teherpróba? És itt vagy nekem te. A te példád. (Megtorpan megint.) Nem szabad összeomlanom, érted? Nem is fogok! Ezt megígérem neked. Ha úszva-kúszva is, de ki fogom bírni, érted?
FRUZSINA (igyekszik uralkodni magán) Igen, Rita, ki fogod bírni.
RITA A csoporttal együtt! (Elkomorodik.) De Feri előtt egy szót se! Nem szabad megtudnia. Hallod? Egyelőre nem. (Határozottan) Add ide a naplókat!
Fruzsina lassan előszedi a papírokat, nyújtja Ritának, néznek egymásra némán, közben elsötétül a színpad.

2. jelenet
Rita és Feri otthon: Ferinek ma rossz napja van
Lakásbelső, nappali-konyha, Feri újságot olvas a dohányzóasztalnál, előtte hamutál csikkekkel. Rita belép.
FERI (fölpillant) Hogy ment a nap?
RITA (nem mindjárt válaszol, leteszi a cuccait, kivár, sóhajt, fáradtan odahuppan Feri elé) Viszonylag jól. (Cigarettára gyújtana, aztán meggondolja magát.)
FERI (a bárszekrényhez gurul, tölt mindkettőjüknek, összeüti a két konyakos poharat, majd nyújtja Ritának) Idd ezt meg!
RITA (rázza a fejét) Kösz.
FERI (Rita poharát is odateszi maga elé, közben kiissza a magáét) Egyre rosszabb a hangulatod. Látom. Hiába próbálod leplezni.
RITA Kösz az aggódást, de hidd el, semmi okod rá. Egyszerűen fáradt vagyok ma.
FERI Persze. Minden nap ezt hallom.
RITA (komolyan) És?
FERI Mit és? Csupa beteg emberrel vagy körülvéve. Itt vagyok én, aztán még a csoportjaid is. Szerinted ez normális?
RITA (föláll) Ne, Feri, légy szíves! (Elindul kifelé.)
FERI Na jó. (Kiissza a másik pohár konyakot is, félre) Ahogy gondolod…
Feri ülve marad, bámulja az üres poharakat, hallgatja, hogy Rita tesz-vesz, vár. Rita egy idő után visszajön átöltözve. Egész más a hangja, érzékelteti, hogy nem kívánja ott folytatni, ahol az előbb abbahagyták. Egy tálcát hoz, rajta mindenféle apróság, amit a konyhában hirtelen talált.
RITA (leteszi a tálcát Feri elé, visszaül, levesz valamit, enni kezd) Nem vagy éhes?
FERI (nézi, lassan ingatja a fejét) Mmmm.
Csengetnek.
RITA Ki lehet az? (Felállna.)
FERI (visszafogja) Maradj, majd én.
Beszédhangok kintről, majd Feri jön vissza, egyedül.
FERI Csomagot hoztak.
RITA Milyen csomagot?
FERI Én rendeltem egy kábelt a mobilomhoz.
RITA Aha. (Nézi a tálcát, de nem nyúl hozzá.)
FERI Nem eszel?
RITA Nem. Elment az étvágyam.
FERI Én viszont iszom még egy konyakot.
A helyén marad, mintha Ritától várna jóváhagyást, és mivel Rita nem tiltakozik, megint megy és tölt magának. Legszívesebben ott helyben kiinná, de magával viszi a dohányzóasztalhoz.
FERI (Rita felé) Egészségedre!
Rita bólint, Feri látható megkönnyebbüléssel beszél tovább.
FERI Teljesen kivagy. Lásd be végre, hogy nem vagy húszéves. Vagy a munka, vagy a csoportok. Nem sok egy kicsit?
RITA (felcsattan) Feri!
FERI Jól van, nem kell mindjárt megsértődni. Nem várhatsz el magadtól annyit, mint…
RITA Mint ki? Mint egy húszéves?
FERI Én csak…
RITA (elfordul, fölpattan, az asztalhoz megy) Kösz, nem, majd én tudom, mi a jó nekem. Törődj a magad dolgával, hagyj engem békén!
FERI (egy darabig vár, babrál a poharával) Ha akarod, el is mehetek.
RITA (a papírjait rendezi, egyre ingerültebben) Menj! Az lesz a legjobb. Menj a kocsmába a haverjaidhoz, idd le magad, és akkor majd minden rendben lesz. De ha hazajössz, énhozzám egy szót se szólj.
FERI (közeledne, de megtorpan) Rita…
RITA (félrenéz, egy távoli pontra bámul, maga elé) Megint letagadhatlak majd a gyerekek előtt, ha hívnak.
Feri elindul a kerekes székével az ajtó felé, de mintha arra várna, hogy Rita visszahívja. Rita megkönnyebbülten felsóhajt, mikor hallja, hogy csukódik az ajtó. Akkor megkeresi a táskáját, kiveszi a paksamétát, amit Fruzsinától kapott, és visszaül vele a kanapéra, közben elsötétül a színpad.

3. jelenet
Fruzsinánál: Betegségem a kabátom
Felirat az ajtó fölött: Békesség a bemenőnek, egészség a kimenőnek. Fruzsina egyedül a színpadon. Rita érkezik, Éva nyit ajtót, hangok szűrődnek be a színfalak mögül, majd megjelenik Rita, odaszalad Fruzsinához, puszi, puszi.
RITA Késtem, ne haragudj!
FRUZSINA Semmi baj, nem hajt a tatár bennünket. Hogy vagy?
RITA Próbálom tartani magam Feri előtt.
FRUZSINA Nem kéne mégis megmondani neki?
RITA Nem! Egyelőre nem.
FRUZSINA Jó, nem akarok beleszólni. Én mindenesetre megmondanám.
RITA Ha rólam lenne szó, én is ezt szeretném. De ismerem Ferit. Összeomlana.
FRUZSINA Komolyan?
RITA Te nem ismered Ferit.
FRUZSINA Akkor is. Szerintem minél hamarabb meg kell mondani neki.
RITA Jaj, ne! Inkább fogjunk hozzá.
Az asztalon kiteregetve egy csomó térkép, fotó, halomban könyvek, jegyzetek. Fruzsina odagurul, Rita leül.
RITA (a táskájában kutat a szemüvege után, nagy nehezen megtalálja, fölteszi, átfutja a lapot, majd nyújtja Fruzsinának) Szerintem ez kiindulásnak jó lesz.
FRUZSINA (átfutja) Első ránézésre… nem tűnik rossznak. (Újból átfutja, némi szünet után) Attól függ persze, hogy mire helyezzük majd a hangsúlyt. Minden azon múlik. Kérsz egy teát?
RITA (rövid habozás után) Kérek. De majd én szólok. (Fölemelkedik.)
FRUZSINA Ne fáradj. Kiépített rendszerünk van, elfelejtetted? Egy kopogás sima bejövetel, két kopogás kávé, három tea. Működik. (Őszinte mosollyal) Volt időnk begyakorolni. Ha tudom, mit szeretnék, minek kétszer fáradnia, nem igaz? (Kettőt kopog.)
RITA …és nem…
FRUZSINA Hogy nem bántó-e? Dehogy! Tudod, ha minden az, ami, akkor semmi sem bántó. Anyám tudja, hogy nem ugráltatom fölöslegesen. Én is meg tudom magamnak főzni a kávét vagy a teát, de ha itthon van, szívesen megcsinálja nekem.
RITA Persze… (Láthatóan elkomorul.)
FRUZSINA Mi a baj?
RITA Semmi, csak arra gondolok, mikor fogom én ezt Ferinél elérni.
FRUZSINA Micsodát?
RITA Hogy nálunk is minden az legyen, ami.
FRUZSINA (némi szünet után) Hát…
RITA Nehéz?
FRUZSINA Így igen.
RITA Hogy így?
FRUZSINA Hát hogy nincs köztetek feltétlen őszinteség.
RITA Fruzsina…
FRUZSINA Tudom, tudom.
RITA Nem kell mindenáron őszintének lenni. Vannak dolgok, amiket, a másik érdekében, jobb, ha elhallgatunk.
FRUZSINA Közben meg semmi sem az, ami.
RITA Nem.
FRUZSINA Szerinted nem veszi észre?
RITA Dehogynem. Ha valaki valakit szeret, akkor azonnal. A legapróbb változás is feltűnik a másikon. De ennyi év után már nem olyan biztosak a receptoraink. Eltompulnak, ahogy múlik az idő. Vagy talán önzőbbek leszünk, ki tudja. (Tűnődve) Sőt, nem is… (Némi szünet után) Inkább azt hisszük, amit hinni akarunk. Erről van szó. Ezért merem vállalni. A házasságunk elején nem mertem volna. De most már megy. Olyan ez, mint amikor megcsalod a másikat. A másik érzi, pontosan tudja, de belemegy a játékba, mert nem szeretne fölösleges fájdalmat magának. Nem kérdez, te meg nem mesélsz.
FRUZSINA (tűnődve) Lehet…
RITA Hidd el, én ezt jobban tudom. Nem szeretném, ha Feri végleg összeroppanna. Ebben kell segítened (Fruzsinára néz, nyomatékkal.), meg a csoportnak. A közös munkának. Az mindig segít.
FRUZSINA Ebben megerősíthetlek.
RITA Gondolom.
FRUZSINA (maga elé bök, felveszi az előbbi papírt) Hegyi Mihály debreceni ügyvéd özvegye, Józsa Eufrozina. Tudod, a nevemet is őutána kaptam, a nagymamám választotta. Fruzsina asszony eltökélte, és addig nem nyugodott, amíg emlékoszlopot nem állíttatott a gályaraboknak a városban. Mert hogy néz az ki, hogy Zsédenyi Istvánnak Dörgicsén, abban a kis faluban ott a Balaton-felvidéken már van emléktáblája, Debrecenben, a reformáció városában pedig még semmi nincs?! Nagyon jó, hogy őt is beletetted!
RITA (mosolyogva) Eufrozina.
FRUZSINA (bólint) A Fruzsina eredetije. Görögül ’teljes vidámság, boldogság’. Az egyik Grácia neve.
RITA (mosolyogva) Thaleia, Aglaia, Euphroszüné. A nagyanyád példaképe?
FRUZSINA Igen. Állítólag én is olyan vagyok, mint ő volt. Kemény és eltökélt.
RITA (nevetve) Igazi nyakas kálomista?
FRUZSINA (veszi a lapot) Ha úgy tetszik, hát az! (Mindketten nevetnek, némi szünet után elkomolyodva.) Tudod, nekem is kellett kapaszkodó…
RITA (közbevág) Persze!
Fruzsina édesanyja jön a teával, félretolja a papírokat, leteszi a tálcát az asztal közepére, a tekintetével beszél, látszik, hogy nem akar zavarni, szó nélkül kimegy. Fruzsina tölt, nyújtja Ritának, aki elveszi, a csészét bámulja.
RITA (némi szünet után) Az éjjel azt álmodtam, hogy fölcímkéztem otthon az összes poharat. Ráírtam mindre, hogy a víz a legkiszámíthatóbb, legtisztább folyadék. És sírtam. Kopasz voltam, sírtam Feri előtt, hogy miért kell engem folyton a betegségemre emlékeztetni. Mintha azt követeltem volna, hogy tartsa magában, amit gondol. Nem akarok folyton erről hallani. Feri meg, szegény, nézett rám értetlenül. Akkor kértem tő­le egy pohár vizet, de abból a pohárból, amit már fölcímkéztem. (Kortyol, Fruzsinára néz.) Most jutott eszembe. Vajon mit jelenthet? Borzasztó volt. Láttam magamat, ahogy sírtam, kopasz fejjel álltam a tükör előtt a fürdő­szobában, Feri meg a nyitott ajtón keresztül nézett a kerekes székéből.
FRUZSINA Nem is tudom… A víz a tisztaság jelképe, én csak úgy tudom értelmezni. Ha fölcímkézed a poharakat, amikbe vizet töltesz, akkor tiszta vizet szeretnél önteni a pohárba, nem? Feri előtt… (Némi szünet után) Teljesen egybecseng azzal, amiről az előbb beszéltünk.
RITA Magyarán a tudattalanom szeretné, ha tiszta vizet öntenék a pohárba…
FRUZSINA Szerintem igen.
RITA Majd a végén megkérjük anyádat, kérdezze meg, mit mond erről a kártya! Hogyan látja a jungiánus tarot-értelmező. (Nevetnek, majd elkomorodva.) Jaj!
FRUZSINA Bízd rá magad az Úrra! Hagyd, hogy vezessen!
RITA Az én meghasonlott hitemmel?
FRUZSINA Nem a hiteddel, magaddal hasonlottál meg.
RITA Biztos vagy benne?
FRUZSINA Teljesen biztos.
RITA (tűnődve, föláll) Lehet, hogy igazad van.
FRUZSINA Pont a kétségeid miatt.
RITA Az én magányos hitemmel?
FRUZSINA Magányos? Mitől?
RITA Sose éreztem vele otthon magam a gyülekezetben.
FRUZSINA Á, Rita! Pont te! Aki egész életedben emberekkel dolgoztál. Kár is erről beszélni, inkább haladjunk. Vannak ötleteim.
RITA Nekem is.
FRUZSINA A csoportot ismered. Tudod, hogy a nyolcadik társuk a múlt hónapban beköltözött a hospice-házba. Nagyon megrázott mindenkit, nem is csoda, mindenki a maga sorsát látja benne.
RITA Tudom. Ez a legrosszabb az egész nyomorult betegségben. Látod magad előtt a millió példát, és mégis reménykedsz, hogy te majd megúszod. Ha teljesen nem is gyógyulsz ki belőle, de legalább tünetmentes maradsz. Mert az évek vagy akár a hónapok során is bőven volt időd megtanulni, hogy olyan ez, mint a szenvedélybetegségek. Aki egyszer függő volt, az egész életére az is marad, hiába nem iszik, dohányzik vagy drogozik. Ilyenkor kevés az imádság meg a zsoltár. Ehhez kell az a fajta hit, ami belőlem hiányzik.
FRUZSINA (nagyon határozottan) Tudod, én is próbáltam megérteni, aztán végül rájöttem, ez a betegség azért nem hagy el, mert tanítani akar valamit.
RITA (föláll, odamegy egész közel Fruzsinához) Ó, Fruzsina! (Átöleli.)
FRUZSINA Apám midig mondta anyámnak, ne sírj, sokféle az út, melyen Isten magához hívja az övéit, anyám meg erre még jobban rázendített. De ez már a múlt. Nem is gondolok rá.
RITA (hirtelen fölpattan, járkálni kezd) Van egy ötletem! Játsszuk el, hogy levetjük a betegségünket, mint egy ruhát.
FRUZSINA Nem, inkább bújjunk bele, mint egy kabátba. Levetni úgyse tudjuk.
RITA (megtorpan, némi tűnődés után) Igaz…
FRUZSINA Ezt játsszuk el!
RITA (visszaül) Betegségem a kabátom. Kabátom a betegségem. Ez az! (Tű­nődőn, némi szünet után) Mit kabát! Koktélruha! (Nevet.) Még jobb!
FRUZSINA Naná! El kell érnünk, hogy teljesen átadjuk magunkat a betegségünknek.
RITA A totális ellazultság és üresség állapotában. (Nevet.) Terápiás autodafé a reformáció idejéből!
Majdnem önfeledt nevetés, közben elsötétül a színpad.

4. jelenet
A csoport: A legrosszabb a legjobb
    A gyülekezeti ház egyik helyisége, Rita és Fruzsina a színen, kézírásos, ám jól olvasható feliratot tartanak a nézők felé: A legrosszabb a legjobb: csak akkor kezdünk cselekedni, amikor már tényleg minden nagyon rossz. Változtatni csak közösségek tudnak. (M.aria A.bramovic) A csoport tagjai sorban jönnek be, Fruzsina és Rita a tekintetükkel követik őket, ahogy leülnek. Amíg beszélnek, tartják a feliratot.
RICHÁRD Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek! (Némi szünet után, félre) Amíg nem késő.
SZILVIA Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? (Végignéz a közönségen.)
SZABOLCS Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy.
ZSUZSA Hiszen látja, hogy meghalnak a bölcsek, esztelenek és balgák együtt eltávoznak. Kincseiket idegenek kapják, és a sír lesz a házuk mindörökre, lakásuk nemzedékről nemzedékre, még ha országaik voltak, akkor is.
BORBÁLA Hagyd el a haragot, és ne méltatlankodj, föl ne gerjedj, nehogy te vétkezzél!
TEKLA Turbékoló galambjaid életét ne dobd oda keselyűnek, szegényeid életéről ne feledkezz meg örökre!
KLÁRA (nehezen jön, látszik, hogy fájdalmai vannak) Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja.
RITA (leteszik a feliratot) Fogjátok pártját az elnyomott özvegynek, szerezzetek igazságot a gyengének, szegénynek. Az elnyomottat és a szűköl­ködőt tegyétek szabaddá, mentsétek ki a gonoszok kezéből!
FRUZSINA Mert az Úr az igazságosságot szereti, és nem hagyja el soha a szentjeit. Az álnokok örökre megsemmisülnek, a gonoszok nemzetsége elpusztul. (Némi szünet után) Hozz ki engem a börtönből, hogy magasztalhassam az Urat.
Fruzsina elhallgat, majd körbepillant, mintha a hatást figyelné az arcokon.
FRUZSINA (némi szünet után) Mielőtt még elfelejteném, kinek milyen volt a hete? (Szilvia felé néz.)
SZILVIA Káosz és rend, káosz és rend. Péntek reggel már azt mondtam, én ezt nem bírom tovább, aztán szombatra lenyugodtam, szokásos főzés, takarítás, vasárnap teljes nyugalom, hétfőn újra munka, és most itt vagyok.
FRUZSINA (bólint, Borbálára néz) Bori?
BORBÁLA Rohanás szerdától péntekig, millió riport és leadás, szombaton pihenő, vasárnap ügyelet, viszonylag nyugi, hétfőn lapzárta, leadás ezerrel. Ennyi.
FRUZSINA (Teklára néz) Nálad?
TEKLA Szerdán tizennégyszer szúrtak meg, mire vénát találtak.
ZSUZSA (közbeszól) Bocsánat, betegségről nem beszélünk, ebben állapodtunk meg, nem?
FRUZSINA (Zsuzsa felé) Ha Teklának erről szólt a hete… (Általános moraj, Teklához) Mi volt, Tekla?
TEKLA (elbizonytalanodva) Anyám elkísért a kórházba. A férjem nem jelentkezett, már egy hete semmit sem tudok róla, kicsit aggódom miatta, bár a cég tudna róla, ha valami baj történt volna. A gyerekek elfoglaltak, nem volt túl sok időm gondolkodni.
FRUZSINA (részvéttel bólint, Klárára néz) Nálad?
KLÁRA (némi szünet után) Ugyanaz.
FRUZSINA Semmi változás?
KLÁRA (rázza a fejét) Gondolkodtam, hogy egyáltalán eljöjjek-e.
FRUZSINA De eljöttél.
KLÁRA El. Eljöttem.
FRUZSINA (Richárdra néz) Nálad?
RICHÁRD Szuper hetem volt, csupa nyüzsi, a hétvégén haverok, rokonok, mindenki körülöttem, buli volt, aztán hétfőn meló megint. Szóval tök jó.
FRUZSINA Remek. (Zsuzsára néz.) Zsuzsa?
ZSUZSA A szokásos hajtás az iskolában, millió pályázat, szalagavató előké­szítése, értekezlet, osztályfőnöki órán drogprevenciós szakember, hétvégén családi összejövetel, hétfőn kezdődött minden elölről, rajzkiállítás-rendezéssel megfejelve.
FRUZSINA (Borbála fészkelődik) Mi van, Bori?
BORBÁLA Lenyugodás. Totális lenyugodás. (Nevet, Richárdra néz, aki visszanevet.)
FRUZSINA (kétkedőn) Tuti?
BORBÁLA Naná!
FRUZSINA (mosolyogva csóválja a fejét, majd Szabolcsra néz) Szabi?
SZABOLCS (mosolyog) Köszöni, jól van, minden flottul ment, nem buktak meg a vizsgázóim, mindenki átment, ez a legnagyobb hír a héten. (Nyomatékkal) Hosszú hétvége, péntektől hétfő reggelig a szőlőhegyen a ba­rátnőmmel. És most itt vagyok.
FRUZSINA Köszönöm. (Ritához) Rita, mondasz valamit magadról?
RITA Eddig szándékosan én sem beszéltem a betegségemről, mindenesetre tudnotok kell, hogy leukémiás vagyok. (Körülnéz, mintha az arcokon várná a hatást.) Szociológusként művészetterápiával is foglalkozom. Fruzsinát a gyülekezetből ismerem, nagyjából fél éve kezdtünk el beszélgetni róla, hogy csinálhatnánk valamit közösen itt az alapítványnál. Hát itt vagyok, remélem, kölcsönösen egymás hasznára leszünk (Mintha meggondolná magát.), bár nem is ez a legjobb kifejezés rá, de most hirtelen jobb nem jut eszembe. Magamról még annyit, hogy férjnél vagyok, férjem vegyészmérnök, rokkantnyugdíjas, két gyerekünk van, ikrek, mindketten külföldön élnek.
FRUZSINA Rita, azt se hallgasd el, hogy képzett addiktológus vagy, és a református szeretetotthonban tartasz felolvasást.
SZILVIA (közbevág) És egyébként mikor alszol?
RITA (nevet) Jó kérdés! Szerencsére már nem olyan nagy az alvásigényem, beérem napi öt-hat órával.
FRUZSINA És szabadidődben kutyákat sétáltatsz a menhelyen.
RITA (nevet) Ha már sajátom egyelőre nem lehet!
Richárd feláll, a feliratot nézi a földön, mintha a tartalmukon gondolkodna. Borbála követi. Nyilvánvaló köztük a vonzalom, keresik egymás közelségét.
BORBÁLA (a feliratra bök) És mi vajon mikor cselekszünk végre?
RICHÁRD Azért az igazi kérdés mégiscsak az, hogy kell-e, nekünk, alattvalóknak, kell-e, lehet-e egyáltalán cselekednünk. (Mindenki föláll, körbeállják a feliratot.)
RITA Mert helyettünk is a királyok cselekednek?
RICHÁRD Pontosan.
BORBÁLA De hogyan!
KLÁRA (a zsebében kotorászik, cigarettát vesz elő, Richárd felé) Túl sok híradást nézel.
RICHÁRD Muszáj képben lennem.
SZABOLCS A nem cselekvés különben még nem passzivitás.
BORBÁLA Ideje van a cselekvésnek. Mint a vetésnek, aratásnak. Lassan nálunk is megérik rá az idő. (Richárdra néz, az maga elé engedi.)
FRUZSINA (kitereli őket) Rajtunk múlik. (A távozók felé) Akkor legközelebb.
A csoport tagjai kimennek, Rita és Fruzsina marad a színen.
FRUZSINA Most már csak az a kérdésem, miért a múltban keresünk terápiát.
RITA Egyszerű. Hárítás. Feritől tanultam, tudod-e. Csakhogy ez inkább pozitív hárítás, ha lehet ilyet mondani.
FRUZSINA Pozitív hárítás. Hm. Ezt még emésztenem kell.
RITA Igen. Önvédelem. Levezető technikának is nevezheted.
FRUZSINA Katarzis?
RITA A szó valódi értelmében igen. Megtisztulás a múlt példáján. De a közben eltelt idő eseményeinek és azok következményeinek tudatában.
FRUZSINA Nem mondom, elég sajátos módszer.
RITA Itt van ez a két múltbeli esemény, a prédikátorok elleni per és a békekiáltványok. Semmi mást nem kell tennünk, mint két-három korabeli dokumentumrészletet megnézni. Egyértelmű lesz a következtetés.
FRUZSINA Hogy az évezredek folyamán mit sem változik az ember?
RITA Meg a művei se nagyon.
Szedelőzködnek ők is, közben elsötétül a színpad.

5. jelenet
Rita egyedül a szobában: Fejében lassan összeáll a kép
A kanapén ül, körülötte papírok, Fruzsina nagyanyjának a feljegyzéseit lapozgatja.
RITA (olvas) Józsa Fruzsina világéletében hitt a krisztusi igazságban, bízott a maga erejében, hát én is ezt az utat jártam. Bíztam a hitem adta erőm­ben, és kitartottam a férjem mellett a nehéz időkben. (Nyomatékkal) Oda kell mennünk, ahová visznek, mi eljátszottuk a jogunkat a prófétai kritikára, s nekünk nem lehet más feladatunk, mint hálás és abszolút engedelmesség a hatalomnak. (Megáll, majd olvas tovább.) Mikor szegény férjem meghallotta, hogy püspöke ezen szavakkal indokolja behódolását, azzal fordult hozzám, hogy bocsássak meg neki, ha ő nem hajlandó ilyen elvek szerint tovább élni. És akkor ágynak esett, nem is kelt föl többé, engem itt hagyott két gyermekünkkel. Régen is nehéz volt reformátusnak lenni Mária országában, utána még ezt is hozzátette, majd azon az estén többet az egyházáról nem beszélt. (Sóhajt, lapoz.) Istenem, adjál nékem erőt, hogy ne rettenjek meg a fenyegetésektől, és ne roppanjak össze.
Rita feláll, odamegy a telefonhoz, és némi habozás után tárcsázza Fruzsina számát.
RITA Én vagyok, Fruzsina. Igen, olvasom. Jössz? (Vár.) Jó. Várlak.
    (Leteszi a telefont, visszaül a helyére, lapoz a naplóban, olvas tovább.) Semmit nem óhajtunk elvenni a múltért való felelősségünk terheiből. Magunk is mindenképpen szeretnénk minél előbb megadni a feleletet arra, hogy hol és miben vétettünk, együtt és külön-külön mi mind. Aki nem akarja letagadni a tények igazságát, az tudja, hogy nemcsak a névtelen hangokra, nem a gyávák, suttogók, rágalmazók, félreállók, irigyek, megkeseredettek, reménytelenek, cinikusok – röviden: a letűnt múlt hangjára figyelt föl a világ… Egyetlen ilyen nagy református egyház sincs a szocializmust építő népek határain belül, mint a magyarországi. (Átfutja az utána következő sorokat.) A lényeg ma sem változott: bizonyságot tenni a Jézus Krisztusban megjelent örömhírről, a kegyelemről és a váltságról, a békességről és az új életről. (Lassan, tagoltan) De úgy tenni bizonyságot, hogy a szocialista társadalomban élő ember számára is békességet, örömöt, új életet és szolgálathoz, áldozathoz való erőt jelentsen. (Fölnéz, hitetlenkedőn) Hisszük, hogy az egyház élete nincs hozzákötve társadalmi rendszerekhez, de hisszük azt is, hogy az a nemzedék, amely csak a kapitalista társadalomban tudja elképzelni az egyházat, el is veszítheti. A múlt évi támadás egyházunknak éppen az ellen a magatartás ellen irányult, hogy egyházunk – ebben egészen újszövetségi teológiai alapon – az új társadalmi rendben épülő Magyarországot hazájának, hatóságait a bibliai értelemben vett „felsőbbségnek” fogadta el. (Lassan tagoltan, hitetlenkedve) Ezzel a támadás maga tévedt egy olyan történetfilozófiába, amelynek titkos rugója a soviniszta nacionalizmus és annak teológiája. Ez pedig – minden igei álcázás ellenére is – a nacionalista „német keresztények” teológiájával egy lelki ágon termett „teológia”.
Csengetnek, Rita maga elé teszi az asztalra a papírokat, kimegy ajtót nyitni, üdvözlik egymást, majd Fruzsinával jön vissza, betessékeli, hellyel kínálja. Fruzsina otthonosan mozog kerekes székével a lakásban, látszik, hogy nem először jár itt.
FRUZSINA Feri?
RITA Kettőt találhatsz. (Némi szünet után) Megkínálhatlak valamivel?
FRUZSINA Egy pohár vízzel esetleg, mert útközben mindig megszomjazom. Olyan vagyok, mint a gyerekek. Kiteszem a lábamat otthonról, rögtön innom kell.
Rita kimegy, visszajön egy kancsó vízzel meg két pohárral, leteszi maguk elé az asztalra, majd kijjebb húzódik a kanapén a papírokkal együtt, hogy Fruzsinának is mutathassa őket. Tölt neki vizet, Fruzsina mohón kiissza.
FRUZSINA Hah! Töltenél még egyet?
RITA Amennyi jólesik! (Tölt.)
FRUZSINA (lassabban iszik) Hol tartottál?
RITA (kutat, a paksamétát tapogatja) Nem látod a szemüvegemet? Mindig elhagyom valahol. A múltkor a mélyhűtőben találtam meg.
FRUZSINA Nem mondod!
RITA De! (nevetnek, némi keresgélés után) Na, itt van! (Meg se várja, hogy Fruzsina reagáljon, monoton hangon, viszonylag gyorsan, de nem hadarva folytatja.) …mert démoni erők megszállottjai immár robbanásig fokozzák a hidegháború feszültségét. (Fölnéz, Fruzsinának) Itt tartottam.
FRUZSINA (bólint) Olvasod tovább?
RITA Urunk életét adta a mi békességünkért, s egyházára bízta rá a békében szolgálatát. (Átugrik néhány sort.) …nekünk a szentlélek Úr Isten bennünk munkálkodó ereje által fogékonyabbaknak kellett volna lennünk az emberiség nagy kérdéseinek meglátására (Fruzsina elé teszi a papírt.) Hát ennyi volna.
FRUZSINA (átfutja, majd némi szünet után) Igen…
RITA Mit szólsz?
Zaj hátulról, Feri érkezik. Beköszön.
FERI (kintről) Vendégünk van?
RITA Fruzsina.
FERI (bejön) Akkor nem is zavarok…
FRUZSINA Az előadásunk anyagát raknánk össze.
FERI Nem tettetek le róla?
RITA Miért tennénk le róla?
FERI (vállat von) Csak úgy mondom.
RITA Egyáltalán nem teszünk le róla (Fruzsina felé), igaz?
FRUZSINA (Feri felé) Ritán múlik.
RITA Meg fogjuk csinálni.
FERI (bólint) Ha te egyszer a fejedbe vetted…
RITA (elengedi a füle mellett, Fruzsina felé) Egy a baj, túl sokan vagyunk nők, öt nő a két férfi mellett. Plusz mi ketten.
FRUZSINA (némi szünet után) Szerintem meg kimondottan jó. (Vidáman) Józsa Fruzsinát stipi-stopi lefoglalom.
RITA Naná, nem kérdés, ő a tied!
FERI (tétován, érzi, hogy fölösleges) Nézek valami ehetőt a konyhában. Hozzak nektek is?
RITA (Fruzsina felé) Te kérsz valamit?
FRUZSINA (rázza a fejét, Feri felé) Nem, köszönöm.
RITA Ha vajas kenyeret ennél, a vajat a spájzablakban találod.
FERI (az ajtóból) Jawohl!
Megvárják, amíg Feri hallótávolságon kívül ér.
FRUZSINA Nem kellene megmondanod neki?
RITA (a fejét rázza) Még nincs itt az ideje. Majd ha túlleszünk a prédikátorokon.
FRUZSINA Én mindenesetre megmondanám neki.
RITA (ránéz komolyan) Fruzsina...
FRUZSINA Jó, jó, folytassuk.
RITA (a szemüvege után tapogat, nevetve) Munkaterápia!
FRUZSINA Helyzetgyakorlat a múltban.
RITA Próbáljuk fölvenni a történet elejtett szálait.
FRUZSINA Bár nem feladatunk a szálak kibogozása.
RITA Anélkül pedig nincs értelme.
FRUZSINA Már hogyne lenne. Felidézünk egy eseményt, kiragadunk belőle néhány momentumot. Ennél többet fölösleges.
RITA Ha te mondod…
FRUZSINA (nevet) Csak téged idézlek!
Fruzsina tovább bizonygatja az igazát, közben elsötétül a színpad.

6. jelenet
Rita és Feri otthon: Eltörik a mécses
Asztalnál ülnek, reggelinél, Rita kávét tölt, Feri morcos, másnapos.
FERI Nem undorodsz még tőlem?
RITA (mint aki nem is hallja) Elég?
FERI (Rita rezzenetlen arca láttán még idegesebben) Nem hallod, amit kérdezek?
RITA (abbahagyja a kávétöltést) Édeskét tegyél bele magadnak, amennyit akarsz.
FERI Nem. Cukrot. Mostantól nem fogok édeskét tenni a kávémba, hanem cukrot. Sőt, a teába mézet is teszek. Kivonom az édeskét az életem­ből. Nichst. Mostantól minden ohne édeske, értetted?
RITA (ránéz) Igen?
FERI Jól hallottad. Éljen a természetesség! Hogy árt a cukor? Hát csak ártson. Legalább előbb feldobom a pacskert, és nem kell néznem a csupa részvét ábrázatodat.
RITA (szórakozottan) Aha.
FERI És többet ne hozz ide nekem ilyen fűrészpor ízű kenyeret. Rendes kovászolt házi kenyeret, kiflit meg zsömlét akarok, érted?
RITA Feri…
FERI Semmi Feri. Ezt akarom, értetted? Szarok én rá, hogy mit mondanak az orvosok. Hát mi vagyok én, mit gondolsz? Meddig fogom én ezt tűrni?
RITA Feri…
FERI Persze, te is csak játszod itt előttem a szentet, de egyvalamit elfelejtesz, ha neked eleged van belőlem, te elhúzol itthonról. Dolgoznod kell, azt mondod, pedig már nyugdíjba mehetnél, de te inkább dolgozol, hogy ne kelljen egész nap a pofámat bámulni. Tudom, hogy így van, ne tagadd, undorodsz tőlem, legszívesebben elhánynád magad, amikor meglátod a csonkot a lábam helyén, igaz?
RITA Feri, nagyon kérlek! Nincs jobb dolgod? Idd a kávédat, mert kihűl.
FERI Cukrot! Hozzál cukrot!
RITA Nem, Feri. Legyél már észnél.
FERI Mi az, hogy legyél már észnél? Észnél vagyok, érted?
RITA Nem úgy néz ki. Hülyeségeket beszélsz.
FERI (szikrázó szemekkel) Én? Én beszélek hülyeségeket? Nézz már magadba! Egyfolytában csak a csoportoddal vagy elfoglalva, olyan lettél, mint egy diakonissza, mást se hallok, mint így a csoport, úgy a csoport! A misszionáriusnő! Neki küldetése van! Meg kell menteni a szerencsétlen rákosokat. Megszépíti életük utolsó állomását. Elkíséri őket a halálba. Hah! Hospice-néni. Teréz anya! Én meg rohadjak meg itt magamban. Valld be, hogy csak előlem menekülsz. Na, mi van? Erre nem tudsz mit mondani, ugye?
RITA (leteszi a kést, amivel a vajat kenné a kenyérre, szomorúan) Feri…
FERI Feri, Feri! Mit Ferizel itt nekem? Éveken keresztül azt hallgattam, legyél türelemmel, viseld türelemmel a betegségedet. Milyen betegségemet? Nem is vagyok én beteg! Kicsit cukros leszek, na és? (Rekedt hangon) Fogalmad sincs az egészről, Rita.
RITA (szárazon) Ha azt akarod mondani, hogy nem érzem át a fájdalmadat, akkor nagyot tévedsz. De ezt tudhatnád.
FERI (gúnyosan) Hát persze hogy átérzed! Nagyon is együttérző vagy. Azt jól megtanultad a pácienseiden. Csakhogy nekem nem együttérzés kell, hallod? Leszarom én az együttérzést, azzal tele a padlás, hogy mindenki csak sajnál engem. Legalább te ne sajnálj. Undorodsz tőlem. Csak nem mered bevallani. Magadnak se mered bevallani, hogy amikor befekszel mellém az ágyba, futkos a hideg a hátadon, ha véletlenül hozzád érek a csonkommal. Ugye? Na látod!? Erre nem tudsz mit mondani.
RITA (tehetetlenül) Feri! Abbahagynád végre? Nem veszed észre, hogy magaddal hadakozol?
FERI (dühösen) Magammal? Hát persze hogy magammal! Ki a lófasszal hadakoznék, ha nem magammal? Menjek át a szomszédba, hogy a Pista hallgassa a hadakozásomat?
RITA Ez is csak egy játszma, Feri, én nem leszek társad ebben.
FERI Nem? Hát akkor ne legyél. Legszívesebben talán el is válnál tőlem, ugye? Csak nem hagyja az a keresztyén lelked, mert mit szól majd a gyülekezet, ugye?
RITA (fölpattan az asztaltól, mintha újabb pirítósért vagy másért menne) Feri, ezt most hagyd abba! Nem vagyok hajlandó ezt tovább hallgatni!
FERI (szárazon, némi szünet után) Rendben. Abbahagyom. Abba.
RITA (a teáskannát megemelve) Kérsz még?
FERI Igen.
RITA Egyél is valamit.
FERI Nincs étvágyam.
RITA Mindjárt indulnom kell, nem hagylak így itt…
FERI Pedig nyugodtan itt hagyhatsz. Elhiszed? Tudom, hol a kenyér, nem vagyok óvodás, tudok magamnak kenni egy vajas kenyeret, ha megéhezem. Érted? Nincs szükségem rá, hogy pátyolgassanak, mint egy cse­csemőt. Másra lenne szükségem, amit nem kapok meg.
RITA (riadtan) Hm?
FERI Nagyon jól tudod.
RITA Ne haragudj…
FERI Nem haragszom. (Tagoltan) Én csak dugni szeretnék. Érted? A lábamat levágták ugyan, de a farkam még ép. Itt vagyok egész nap bezárva, egyébre se gondolok, csak hogy ágyba bújjak veled. Te meg szabályosan menekülsz előlem.
Rita odamegy hozzá, a nyakába borul, Feri cirógatja a fejét, közelebb húzná magához.
FERI Ne haragudj…
RITA Nem haragszom.
FERI (hangosan) Mi a fészkes fenét csináljak? Mondd?!
RITA (elfúló hangon) Nem tudom, Feri…
FERI (eltolja magától) Ó, hogy én mennyire utálom magamat! Mindent utálok magamon. A csonka testemet, mindent, a puszta gondolataimat, mindent. Minden egyes szóért, amit kimondok, a következő pillanatban szembe tudnám köpni magamat. Micsoda egy nyomorult féreg vagyok én! Hogy lehet engem egyáltalán szeretni? Hogy várhatom én el, hogy ágyba bújjon valaki velem? Egy fizetett kurva esetleg, akinek mindegy, hájas, kopasz vagy szőrös hátú vénember, vagy féllábú, félkarú, a lényeg, hogy fizessen, még az se számít, föláll-e magától a farka, vagy előt­te szopni kell, a lényeg, hogy fizessen.
RITA (kétségbeesetten)