[2019. január - AdyLátó]

---

(KETRECHARCOSOK KLUBJA)

ADY
Sötétebb vagy, Dezső, mint a fa odva!
Belerúgni egy még ki sem hűlt halottba?

KOSZTOLÁNYI
Bandi, a rólad szóló kritikámra gondolsz?
Megérdemelte sok imitátor takonypóc!

ADY
Azt hitted, haver, ezt simán lenyelem?

KOSZTOLÁNYI
Sokadik helyezett lennél egy Ady-hasonmásversenyen.

ADY
Te szívatsz engem? Nálad a szentimentál
Büdösebb, mint a sajtok közt Ementál...

KOSZTOLÁNYI
De nem olyan gáz, mint a lángoló vátesz,
Ki megmondja a tutit, és midenkit lóvá tesz.

ADY
Én láttam a jövőt, veled ellentétben!

KOSZTOLÁNYI
Meteorológus költő! Hoppá, ezt benéztem!
Ne haragudj, de mindenem viszket,
Mikor írod: „majd a vérhajók visznek”.


ADY
Legalább nem tocsogtam
Kölniben, csak mocsokban.

KOSZTOLÁNYI
Vagy vegyük ezt a gyagyásat itt:
„Úgy kellenek meghagyásaid”!
Kardomba dőlök én,
Zsenikém!

ADY
Sejtem, mert inkább kell neked
„Szagos, virágos fergeteg”.
Nem veszi be gyomrom az édességet.
Se téged!

KOSZTOLÁNYI
Ne nézz oly marconán,
Jöjjön a harc, komám!

ADY
Lássuk, kinek az ökle keményebb!

KOSZTOLÁNYI
Akinek jobb a ríme: semmi reményed...

ADY
„Útra kelünk, megyünk az őszbe,
Vijjogva, sírva, kergetőzve.”

KOSZTOLÁNYI
„Kellesz te még, vijjogni, mint a vércse,
Nem kímélni a könnyet és a vért se.”

ADY
„Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban.”

KOSZTOLÁNYI
„Álmodtam én egy rémeset,
ami valóban rém-eset,
ettem egy málnás krémeset,
és rám esett.”

ADY
Na jó, ne menjünk le kutyába!
Vesszen, ki gyáva!
A téma, amely mindig elevenbe talál:
A halál!

KOSZTOLÁNYI
„Játékban élni, mely valóra vált...
Akarsz, akarsz-e játszani halált?”

ADY
„Égtek lelkemben kis rőzsedalok,
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok”

KOSZTOLÁNYI
„Nekem jutalmat hát ki adhat?...
Halál, fogadj el a fiadnak!”

ADY
„Téli orkán vad szele dobban...
S futunk fehéren és halottan.”

KOSZTOLÁNYI
Oké, ez mind megáll.
Asszem, eddig egál!

ADY
Ha szerelem jön, tuti én vezetek!
„Már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet.”


KOSZTOLÁNYI
„Lankatag
angyalok
aléló
sikolya,
Ilona,
Ilona,
Ilona,
Ilona!”

ADY
„Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkísérjen egész a síromba.”

KOSZTOLÁNYI
„Én úgy szeretlek. A cigarettához
És a szalonkabáthoz te vagy a hit.”

ADY
Ásíthatok picit?
„Mikor a legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Rúgj és taposs kacagva rajtam!”

KOSZTOLÁNYI
Untat a hiszti!
Nincs nálad whisky?

ADY
Erős anyag kell? Ne keresd!
Nyomjunk pár istenest!

KOSZTOLÁNYI
„A porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégiscsak egy nagy, ismeretlen Úrnak
vendége voltam.”

ADY
„Az ördög a rokonunk,
S ellenségünk az Isten!”

KOSZTOLÁNYI
Nietzschénél szebb semmi nincsen!
„Itthon vagyok itt, e világban,
S már nem vagyok otthon az égben.”

ADY
Értem.
De mi volt akkor a sok kása,
A szegény kisgyermek nyafogása?
„A doktor bácsi áldott aranyember.”

KOSZTOLÁNYI
Bandi, ne élj vissza a türelemmel!
„Tegnap harangoztak, holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok gyémánt havat hoznak.”
Igazán cuki-
muki!

ADY
Komoly költő nem lötyög, nem fecseg!
„Fülembe forró ólmot öntsetek!”

KOSZTOLÁNYI
„Megy csendesen, megy hangtalan
Sok millió dollár arany.”

ADY
„Ős, buja földön dudva, muhar...
Ez a magyar Ugar!”

KOSZTOLÁNYI
„Izzóbb a bú itt, és szívig döf az öröm,
De szép vidám, vad áldomás volt, köszönöm!”

ADY
„Ezerszer Messiások a magyar Messiások!”

KOSZTOLÁNYI
Hú, mindjárt egy sírt ások.
Rajta, tessék,
Jöjjön kis szociális érzékenység:
„A körúton járkál a november,
ez utcaseprő, fáradt, beteg ember.”

ADY
Haha, én Istennel jövök!
Nincs nála rongyosabb kölök:
„Tépetten, fázva fújt, szaladt...
Valahol Sion-hegy alatt.”

KOSZTOLÁNYI
Utolsó ütés!
Rajta, és...
„Jobb volna élni, ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.”

ADY
„A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.”

KOSZTOLÁNYI
Na, két hulla közt vérontás úgysem lesz.
Mit szólsz egy döntetlenhez?

ADY
Én, a forradalom dalnoka
Kiegyezzek egy burzsujjal? Soha!