[Látó, 2010. november]

Szívem helyén a vadlibák
Szárnyának hűvös csapkodása
Viszik a lelket ég felé
Irgalmasabb isten elé
 Keljen életre alkotása

A Piramis mely készen áll
Világ csodája s megmarad
De én ki halandó nem vagyok
Én tudom hogy meghalok
 S amerre lelkem elhalad
Kószál sok földi hulladék
S a csend a semmi balzsama
A csillaglény ki engem hív
S a visszaúton bennem vív
 Mintha átokra hajlana

Mert érdemes-e ugyanazt
Ami ott lent van s véget ér
Rombol akinek hangja van
A szenvedés is hasztalan
 A Nagy Marok ma ennyit mér