– Apuka, hagyja má’ abba ezt a rohadt szavalást!

– Húzd, ki tudja, meddig húzhatod,

– édesanya, miért vagy dühös, ha a nagypapa szaval?

– Ne kérdezősködjél, Imike, csak tegyed a dógod!

– Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,

– édesanya, most én is dolgozom, mint a felnőttek?

– Hát, valahogy úgy. Osztán fizetséget éppen nem fogol érte kapni, aztat ne gondoljad.

– de édesapa a gyárban kap fizetséget

– Még az a szerencse, fiam, különben megnézhetnénk, mibül élünk.

– a nagypapa nem kap fizetséget, mert már nem dolgozik?

– Sziv és pohár tele búval, borral,…

– Azelőtt se sokat kapott. Nem végzett rendes munkát. Tudod, gyenge szegénynek az agya.

– nagyon sok mesét meg éneket tud, mindig ő mesélt nekem, amikor te meg édesapa munkába mentetek

– Hja, persze, mesélni azt nagyon tud. Közbe’ meg issza a bort feszt.

– amikor rám vigyázott, nem ivott bort egy cseppet se

– Húzd rá, cigány, ne gondolj a gonddal.

– Apuka, ne szavaljon már, az istenit! Ügyeljen inkább a kapával, mer’ még a végin belevágja a saját lábába!

– ne féljél, édesanya, a nagypapa kemény legény, elmesélte sokszor, ahogy megsérült régen a nagy háborúban, hiszen te is hallottad

– Hallottam, hallottam. Csakhogy annak a fele se igaz. Annyi sérülésbe nyóc ember is belehalna. Nagyapád valahunn az interneten olvasta ki. 

– És keményen, mint a jég verése,

– Na, ez hiányzik még, hogy a jégverést emlegesse! Nem elég, hogy tavaly elverte a jég az egész veteményest?

– akkor még hóembert is építettem Szlávikkal, emlékszel, édesanya, összegyúrtuk a jeget, és futotta egy kicsi hóemberre

– Nektek is a szamárságon jár az eszetek, ahelyett, hogy segítenétek a szüleiteknek.

– de hát segítettünk, iskolába se engedtetek aznap, hogy az összes vetéssel időben végezzünk

– Odalett az emberek vetése.

– Az isten verje meg ezt a vénembert! Ne mondja, hogy odalett a vetés! Hát muszáj az ördögöt a falra festeni?! Nem elég, hogy mindig jön valami istencsapása?! Ha nem jégeső, akkor árvíz, ha nem árvíz, akkor aszály, ha nem aszály, akkor…

– Tanulj dalt a zengő zivatartól,

– A kapára figyeljen, apuka!!!

– édesapa azt mondta, idén jó termés lesz, feltalálták a hogyishívjákot, a spermakultúrás kertet, ahol

– Mit beszélsz, te? Miféle spermakultúrás kert?

– ahol minden növény szabadon nőhet, még a gyomok is, mert akkor szépen kialakul az egyensúly, és nem tudnak elszaporodni a kártevők és

– Na hiszen, még tömje apád is a fejedet. Nem elég ez a vénember a sok marhasággal. Szegény nagyanyád, mennyit tűrt neki, nyugodjon békébe’!

– Fákat tép ki és hajókat tördel,

– nagymama szerette a nagypapát, egyszer megkérdeztem, kit szeret legjobban a világon, és azt mondta, a nagypapát, te is édesapát szereted legjobban a világon?

– Őtet, fiam, ki mást. Meg tégedet. A baj csak az, hogy apád nem éppen minket szeret a legjobban. Látod, sose nincsen itthol. A gyárba’ ül mostan is. Osztán munka után meg megyen koccintani a kollegákkal, mer’ mindig van valakinek nevenapja meg születésnapja, meg gyerek születik…

– Háború van most a nagy világban,

– Szlávikék azért költöztek a szomszédunkba, mert náluk háború van?

– Aszongyák. Meg itten jobban tudnak élni. Jobban keres az apukája a gyárba’. Jobb a termőfőd is. Osztán a spermakultúrás micsodát még nem is mondták.

– a tanítónéni se hitte el, azt mondta, permetezés nélkül nem lehet szép a termés 

– Igaza is van Rozi néninek. Még hogy szabadon nőni a gyomoknak, ki hallott már ilyet!

– Én.

– Apuka? Mér’ nem a kapára ügyel? Nem elég mély az a lyuk a krumplinak. 

– Én hallottam. Sőt, olvastam az interneten. Nem a sérülésekrül szokok olvasni. Azok vótak, ahogy vótak. Hanem a permakultúrárul. Jól mondod, kisonokám, ez lesz az igazi csoda! Apád nem a kollegákkal koccingat munka után. Kertészeti tanfolyamra jár. Többre akarja vinni, mint amire nekem sikerült. És azt akarja, hogy te még őnála is többre vigyed. Gyere, mesélek még valamit, csak kérd meg édesanyádat, menjen vissza a házba, oszt készítse a vacsoránkat. Lesz saláta is, a zsenge spenótbul, amit magad szedtél délután.