[2015. június]

---

Látod-e, kedvesem, te drága, az énekhang már nem énekel,
s a holnapi ütközetre várva, hiába nyújtózom, nem érlek el.
Persze, hajnalodik már a téren, olcsó levek csuprát öblítik ott,
felekből gyúródtunk egészre, s a gravitáció ránk nem hatott.
Pörgess meg ujjbegyed szép csúcsán, pattints a falhoz, labda én,
leszek a masni isten földi kulcsán, s mosolyban te a fog-fehér,
látod-e, kedvesem, te drága, bosszúból dalból görgetek
feléd, ki megváltásra várva, meghágnál minden szellemet,
látod-e, kedvesem, te drága, bosszúból dalból görgetek,
feléd, hogy ne légy olyan árva, új és újabb rímeket.
Látod-e, kedvesem, te drága, úgy élünk együtt, amint szokás,
túlértékelt megszokásunk ára e félkomfortos és másfél szobás.
Nemet a pénzre, mit nekünk a luxus, kenyér ha morzsál, a lét
garantált tájék,
inkább a csendünk legyen csak a biztos, s kettőnk közt
e földi-égi játék.