[Látó, 2009. október]


 


Mártának


Fáj a karom, mert nem ölelhet át,
nem érezhetem a bőröd áramát,
nem láthatom sebezhető szemed,
mosolyod, mely e sebektől remeg,
nem tudhatom, hogyan vagy nélkülem,
hogyan lüktet benned a szerelem,
hogyan lüktet benned ezernyi nemrég,
amit a halálban sem felednék.
Hát megölellek forrón, gondolatban,
annyiszor, ahány feléd-gondolat van,
karomban üresen teli légverem –
nincs ennél hívebb, fulladásosabb,
rémültebb, fájóbb, féltőbb szerelem.