Az őr s egy katona a pajta tövében,
s mi hatvanan kint a tűző napon,
dél van, fénytörésben remeg a félelem,
ne kísérts Istent, sunyi alkalom.

A szemük sarkában éles puskagolyó,
szemünk sarka vaktöltények tára,

aki él, mint aknász, ó, mennyi szorongó
figyel itt az égő rét-gitárra.

Az ingünk térképén új folyók fakadnak,
majd elfogyó sivatagi tavak,
ki üzent a porban elmerülő hadnak
egy sirállyal fönt, a gondolat szabad.