örökre lelkembe vésődött a kalapács gyönyörű fájdalmamat megkönnyeztem átéltem hogy bizony nem könnyű a nehézség meg hát meghalni sem borzongtam (boroztam) gyönyörű szóhasználatomtól mármint attól hogy hallgattam épp reszketett kezemben a pohár a meghatottságtól
olyan szép volt az a gyönyörű vers hogy nagyon átéltem megrázó (megrázott) borospoharamat (egy kevés sajnos ki is löttyent) örökre lelkembe kalapálódott a véső korán van de már késő dicsérő szavaimat megkönnyezni mert nehéz élethelyzet a halál felkavar beleremegek főleg a kezem
elkezdődik amikor végre vége már nem 220 de mégis megráz magamnak megköszönöm könnyed könnyeimet hisz olyan szép annyira gyönyörű ez a végső véső és a legvégső kalapács ez a légből kapott légkalapács halálos léthelyzet az élet fogadás középről
