Lenéztük a vének karzatát,
most mi vagyunk ott bizony,
feledés s a férgek vesznek át
ezen a hivatalon.

Egyesével, mint a számadó,
karámba zárnak megint,
nem kérdés, hogy mire mi volt jó,
a nyáj maradjon szám szerint.

Megszökni első alkalommal,
ahogy a kerge birka inal,
szegett fejjel a mezőn

illett volna, most már merre fuss?
Gyapjas sorsodban az égi juss,
s feledd, hogy álltál külön.