sokszor nem tudjuk miért csak jön a könny a szemünkből akkor este anyám is sírt s én tudtam hogy miért az a mocsok disznó így szidta polgárernőt berúgta a lépcsőházajtót amit apád javított meg mert zárva volt a tél a hideg miatt berúgta s vihogva mászott be a részeg feleségével bolydult fény vagyok anyám csapzott haján a szomszédok mind puhányok különösképpen a férfiak de ha ő apád itthon lett volna akkor biztos hogy így csak felgyúltak a villanyok a lépcsőházban fejek jelentek meg az emeleti korlátok fölött aztán húzódtak be anyám nyakán fodrozódó hűvösség vagyok ölbe kapott és kirontott ki törte be kiáltott a sötétbe a részeges disznó polgárernő ott állt diadalmason a kapcsoló előtt ha nem tetszik betöröm a felső ablakot is csak rajta anyám levegőtől cserbenhagyott hangja vagyok a drótos üveget ököllel zúzta be visszahúzott karjából vér ömlött a betonra anyám súlyos ölelésbe vont engem védett az
ajtóra záporozó ütések rúgások hangjától mely mégis besuhant közénk elvérzek te büdös kurva a lakás huzatos pályaudvarrá vált álltunk mint vonatszélben anyám a húsvágóval én mellette ha betöröd istenemre mondom a koponyádban áll meg anyám félárnyékba veszteglő suhintása vagyok aztán a ragyogó síneken befutott apám
