[Látó, 2009. június]

1
Reggel ember és állat egyszerre az egészet
rögtön kipuhatolná. Életet és enyészet
erejét és siralmát. A pusztulást is épnek
látja, – költők repülnek, míg emberek elégnek.

2
Valami új sivárság szűrődik életünkbe,
hogy súlyunk felrepítse a légtől terhes űrbe,
s hogy eztán borzalomnak tűnjön e tiszta szürke
hónapok, napok, évek irgalmas fénye, füstje.

3
Kár volt tanulni, érzed, megsemmisülsz a célban.
Ő itt van és te nem vagy, egy utad van a szélben:
egyhez még egyet tenni, most semmi más a mértan,
nem tudni, mi miért nincs, csak tudni, mi miért van.

4
Az angyalok mozognak, az idő mozdulatlan.
Élni kell élet ellen, melegedni huzatban.
E kurta próbalétből csupán egy végtelen van,
a hosszúból, örökből: egy, öt, kilenc vagy hatvan.