Lovak lobognak hideg síkon
látomásnál elevenebbül,
sörényük ég, hogy hitet szítson,
s a könnyű táj bele se rezdül;


sebes szelídek, este lett,
de még elérik a napot,
sebezhetetlenek
s fölfoghatatlanok;


lovak lobognak át a könnyű
tájon, könnyelmű látomásnál
elevenebb, vízszintes röptű
fények, nyomukban áldomás száll;


elfelejtik, milyen, ha fáj,
mielőtt tudni kezdenék,
hívja őket a szemhatár,
elnyeli szemfenék.